Lovaskocsi, zeneszó és egy vödör víz
Takarosan megterített asztalkával készültek a temerini lányok a locsolkodó legények fogadására. Magyar Vivienhez először látogattak el a vödörrel érkező legények.
Miközben Vivien a legényeket várta, a kocsik már el is indultak a helyi Tájház udvaráról. A művelődési egyesület és a lovasklub fiataljai zeneszóval járták körbe a települést.
Nagy Gergő, tag, Szirmai Károly MME, Temerin: „Egy néphagyomány addig él, ameddig vannak emberek, akik ezt éltetik. Mivel most mi vagyunk soron, hogy ezt életben tartsuk. Már előttünk is ápolták ezt a hagyományt és mi sem hagyhatjuk, hogy feledésbe merüljön, ezért próbáljuk tovább adni a fiataloknak.”
A húsvéti locsolkodás hagyománya évszázados múltra tekint vissza Temerinben.
Ádám István, néprajzkutató, Temerin: „Örülünk annak, hogy a húsvéti locsolkodás meg a betlehemi játék még elevenen él az emberekben, tehát állandóan ápolták, az újabbnál újabb generáció mindig követte az őseink szokását.”
Erdélyiéknél négy leányzó várta a tavaszi felfrissülést. Húsvéthétfőn évek óta hajnalban kelnek, hogy méltón fogadják a locsolkodókat.
Erdélyi Lenke, Temerin: „Általában ilyenkor korán kelünk, sütünk, hogy friss pogácsával vagy kiflivel várjuk a kedves locsolóinkat, aztán meg türelmesen várunk, még ide nem érnek. Ebben az évben ha jól számoltam, hat vödörrel kaptunk, és tetőtől talpig vizesek lettünk.”
A háziak vendéglátását követően a temerini legények ismét kocsira pattantak.