A nagybecskereki bútorgyár története
A jubileumra tegnap, a Népmúzeumban megnyitott kiállításon emlékeztek, amelynek a szerzője Dejan Vorgić művészettörténész.
A nagybecskereki bútorgyárat 1861-ben Bencze Antal és Fia néven alapították. Hetvenöt évvel ezelőtt elvették a családtól. Az államosítás után Žarko Zrenjanin bútorgyárként dolgozott a századfordulóig. A becskereki bútorgyártás 142 évéről szabadalmak, díjak, megsárgult fényképek, számlák és ma is használatban levő bútordarabok tanúskodnak.
Dejan Vorgić művészettörténész, a Nagybecskereki Népmúzeum kurátora: „Bencze Antal bútorgyára, amelyet 1861-ben alapítottak, valószínűleg a legöregebb és a leghosszabb ideig - egészen 2003-ig - folyamatosan működő bútorgyár a mai Szerbia területén, de az akkori Magyarországon is. Azt is ki kell hangsúlyozni, hogy ez nem egy egyszerű bútorgyár, hanem műbútorgyár volt.”
A bútorgyár Gimnázium utca és a Bega folyó közötti udvarában Sava Mađarov negyven évig műszerészként dolgozott. Sokszor betért a bútorgyár munkacsarnokaiba.
„Szép emlékeim vannak erről az időszakról. Emlékszem Bencze úr gyárának üzemrészlegeire a Bega partján. Kiváló asztalosmesterek dolgoztak benne, akik új termékeket gyártottak, de meg is javították a régi bútorokat, amelyeket ők gyártottak.”
A tudást és a tapasztalatot a világ minden tájáról gyűjtötték. Nem véletlen, hogy a város polgármesterének irodájában még ma is van a régi bútorokból. A bútorgyár hozzájárult a vidék iparművészetének fejlődéséhez is.
Dejan Vorgić művészettörténész elmondta: „Volt olyan példa, hogy csehországi bútorgyárból érkezett Becskerekre egy család, hogy itt dolgozzon, és elkezdték a faredőnyök készítését. Vagy például, hogy a németországi Stuttgartból érkeztek ide segédek, az ott tanuló Bencze Zoltánnal, hogy aztán itt alkalmazzák a legkorszerűbb irányzatokat.”
A kiállítást a következő egy hónapban lehet megtekinteni. Szerzőjének a munkájában segített a Németországban élő Bencze Tibor, a Bencze Antal és Fia bútorgyár örököse.