Örök nyugalomra helyezték Slavko Večerin szabadkai megyéspüspököt
Tegnap örök nyugalomra helyezték Slavko Večerin szabadkai megyéspüspököt a Szent Teréz-székesegyházban, a püspökök kriptájába. Slavko Večerin rövid és súlyos betegség után 66 évesen, szentségekkel ellátva, papságának 40. és püspökségének 2. évében hunyt el.
Slavko Večerin püspök földi maradványait már 12 órakor felravatalozták Szabadkán a Szent Teréz Székesegyházban, hogy a hívők leróhassák kegyeletüket, a gyászkönyvbe részvétet is nyilváníthattak. Slavko püspök nem egész két éven át állt a szabadkai egyházmegye élén.
A jelenlevő érsekek és püspökök, valamint nagyszámú papság és hívek sokasága kísérte imájával a szabadkai püspök gyászszertartását. A gyászmisét Német László nagybecskereki megyéspüspök vezette, aki két éve ugyanezen a helyen püspöktársaival püspökké szentelte Slavko Večerint. Prédikációjában arról beszélt, hogy gyakran értetlenül állunk Isten útjai és tervei előtt, Jób könyvéből vett idézetet. Jób igaz, hívő ember volt, gazdag és gyermekek sokaságával rendelkezett, de az ördög mindezt elvette tőle.
Német László, nagybecskereki megyéspüspök: „Ha jól megy valakinek, könnyű Istent szeretni és parancsait betartani. de ha csak egy kicsit is szorul a helyzet, vajon mit fog tenni az igaz - morfondírozott az ördög. És Isten megengedte neki, hogy Jóbot tönkretegye, csak azt parancsolta meg neki, hogy az életét nem szabad bántania. Rövid idő alatt az igaz és gazdag, szerencsés, boldog Jóbból egy földönfutó lett. Ház, család, vagyon nélkül. Ami megmaradt neki, az az ő igazsága. Az Istenbe vetett hite. Ahogy hallottuk, Jób azt mondja, tudom jól, él ügyemnek szószólója, ő lép majd fel utoljára a földön. Hogyha felébredek, maga mellé állít és meglátom még testemben az Istent. Hiszem, hogy mi is ezekkel, vagy ezekhez hasonló érzelmekkel állunk majd itt Jézus Krisztus örök főpapunk oltáránál és Slavko püspökünk koporsója előtt.”
Stanislav Hočevar, belgrádi érsek és metropolita horvát nyelven prédikált. A többi közt arról beszélt, hogy Slavko püspök azért megy el, hogy rendkívüli papi szívével felébressze öntudatunkat, hogy eloszlassa téves képzeteinket arról, hogy mindent tudunk és értünk. A halál mindannyiunk ajtaján bekopogtatott, megkérdőjelezi előítéleteinket, a bizonyosságainkat, önelégültségünket saját tudásunkban és felsőbbrendűségünkben. „Az Úré vagyunk testvéreim, kezei nem tehetetlenek, szíve nem kőből van, mindenre képes. A halálból életet teremt, sárból aranyat, bizonytalanságból biztos jövőt. Testvéreim, éppen ezért ünnepeljük az eucharisztiát ilyen szeretettel és az élet kenyerével táplálkozunk. Mindannyiunk az Úr előtt, az élő hitben alázatosan elfogadjuk Őt az élet abszolút urának és jövőnk abszolút urának. Ámen.”
A magyar püspöki kar, valamint a Kalocsa-Kecskeméti főegyházmegye nevében Bábel Balázs érsek búcsúzott az elhunyt püspöktől. Rövid püspöksége ellenére életműve Isten szemében értékes művet hagyott hátra, mert a kis karika is éppúgy végtelen mint a nagy - mondta az érsek. „Nem is kell a felszólításnak eleget tenni, amit a zsidóknak írt levél írója mond az akkori híveknek. Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik Isten igéjét hirdették nektek, mert Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. De a mi emlékezetünk csak addig tart, amíg mi élünk. Sokkal fontosabb, ha egy emberről az Isten emlékezik meg, mert az Ő emlékezete örökké tart. Akire Ő emlékezik, az vele van.”
Slavko Večerin szabadkai megyéspüspök földi maradványait a Szent Teréz-székesegyház püspöki kriptájában helyezték örök nyugalomra.
