Osztály vigyázz!
A legnagyobb örömmel üdvözölték egymást a volt osztálytársak. Az 1958-ban elballagott végzősök a Gimnázium épülete előtt találkoztak. Közös csoportképet is készítettek.
Deák Magdaléna: „1958-ban végeztünk, három magyar tagozat, amely mind az elmúlt hatvan év alatt öt és tíz évenként találkozott, és a három magyar osztály mindig együtt volt ilyenkor. Tehát ez nagyon kerek dolog. Sajnos elég sokan meghaltak közülünk az elmúlt öt évben, de úgy gondoltuk, hogy ezt feltétlen meg kell szerveznünk.”
A csoportképek elkészülte után a hatvan éve érettségiző diákok megkoszorúzták Kosztolányi Dezső mellszobrát.
Prokes József:
„- Azelőtt három magyar osztály volt, mindegyik maga szervezte, de együtt tartották. Most kidőltek az emberek, most rám hárult az egész. Kicsit nehéz volt, de megcsináltuk.
- Hogyan tekint vissza a gimnáziumi évekre?
- Jó volna abban a korban lenni még. Az volna a legjobb, mert azért nagyon megöregedtünk.”
Az osztálytalálkozó jegyében a szabadkai Szent Teréz-székesegyházban hálaadó szentmisét tartottak az elhunyt diáktársak és tanítók emlékére.
