Satrinca, a szerémségi magyar szórvány egyik bástyája

A helyiek elmondása szerint a településen valójában csak három, színtiszta szerb család él, a legutóbbi összeírások alkalmával is a lakosság több mint 60 százaléka magyarnak vallotta magát, anyanyelvüket azonban egyre kevesebben beszélik. Bizakodásra ad okot viszont, hogy a legfiatalabb generáció számára most már szerveznek magyar nyelvórákat, és egyre többen utaznak Újvidékre, magyar iskolába tanulni.

Satrincát ma már alig több mint háromszázan lakják. Az emberek többsége mezőgazdasággal foglalkozik, hiszen a településen nincsenek magánvállalkozások, cégek. Satrinca egyébként a libatenyésztéséről ismert. A falu az 1700-as években még színtiszta szerb településként volt nyilvántartva. A 19. század első felében kezdtek ideköltözni magyarok, mégpedig Kishegyesről és a Dunántúlról. Ma már azonban alig hallani magyar szót Satrincán.

Javában zajlanak a tavaszi mezőgazdasági munkák a falu határában. Ottjártunkkor Birinyi János is éppen a földjére készült kimenni. Egész évben bőven akad munka.

Ahogyan minden satrincai ház előtt van gyümölcsfa, úgy szinte minden udvarban nevelnek libákat is. A helyiek szerint a liba régen a szegények eledele volt, mert nem kellett etetni, csak egy kevés kukoricával, egész nap a faluban és a réten legelték a friss füvet.

Stábunkat Birinyi Margit kalauzolta, és vezetett bennünket végig Satrincán. Sok éven át ő volt a helyi magyar kultúregyesület elnöke.

Satrincának három utcája van: a Felső utca, a Középső, és az Alsó. A Felső a falu főutcája, ott halad át a regionális út, ott van az autóbusz-állomás is, de a település központja a Középső utcában van.

A faluban van vezetékes ivóvíz, szennyvízelvezető-hálózat és gáz is.

A falu végében van a magyar tájház, amely éppen felújítás alatt áll, így zárva tart. Odabenn van korabeli alvószoba, konyha kemencével, most mindez teljesen megújul. A tervek szerint a jövőben ez lehet majd a minden év október első hétvégéjén megrendezendő libaszemle helyszíne is.

Satrinca a trianoni békeszerződésig Szerém vármegye Ürögi járásához tartozott, majd az új délszláv államhoz került. Innentől már nem volt magyar nyelvű oktatás, a mai, fiatalabb generációból sokan csak a nevükben maradtak meg magyarok. Robi Varga ősei tartották egykor a falu első kocsmáját.

A Satrincán élő szerbek 1761-ben már egy saját ortodox templommal rendelkeztek, melynek helyére 1856-ban emelték a jelenlegi épületet. A magyarok érkezésével szükségessé vált egy római katolikus templom építése, amely 1850-ben készült el. A helyiek templomuk védőszentjéül Szent István magyar királyt választották. Hitüket minden időben megtartották, ehhez adtak erőt azok a magyar szentek és királyok, akiknek freskói a templombelsőt díszítik.

Satrincát a szerémségi magyar szórvány egyik bástyájaként emlegetik. A helyiek bíznak abban, hogy a mostani, legfiatalabb generáció belátja a magyar nyelv tanulásának és megtartásának fontosságát, így az nyelvében és kultúrájában is tovább él majd.