Százéves a magyarcsernyei Roham Labdarúgóklub
Az ünnepségre meghívtak minden egykori labdarúgót, aki legalább két évet focizott a Rohamban. Képviseltették magukat a magyarországi és az itteni labdarúgó szövetségek, eljöttek a baráti csapatok képviselői, a klub barátai. Elhangzott, a kultúra mellett sport is hozzájárult az itteni magyarság megmaradásához.
Csányi Mihály, nyugalmazott iskolaigazgató, a Roham egykori játékosa, Magyarcsernye: „Nagyon szerették az emberek a focit és a legfontosabb az, hogy mindig volt valaki, a tanügyi munkások közül, aki foglalkozott az ifjú labdarúgókkal, a gyerekekkel. És akkor volt a Rohamnak jó csapata, ha saját nevelésű játékosok játszottak.”
A Rohamnak nem csak múltja, hanem jelene is van. Remélhetőleg jövője is lesz. Az egyik legsikeresebb fiatal labdarúgójuk Budai Richárd, aki 18 góljával a tavalyi idény gólkirálya volt.
„Hét-nyolc éve focizok. A csapatban 15-20-an vagyunk. A focit választottam, mert ez a sport tetszett meg. És nagyon szeretem.”
A magyarcsernyeiek azt szeretnék, hogy csapatukban minél több itteni játékos legyen. Ennek érdekében együttműködnek a topolyai TSC-vel.
Tanók Tamás, elnök, Roham Labdarúgóklub, Magyarcsernye: „A Roham a következő szezontól, nagy örömünkre, valószínűleg három csapattal fog versenyezni, ami nagyon régen, vagy ki tudja, mikor történt meg. Tehát a felnőtt csapaton kívül két utánpótlás csapatunk is versenyezni fog. Az egyik az U-19-es csapatunk, amely valószínűleg a Tisza-menti ligában fog versenyezni. Ott van ez az U-19-es liga, közelebb, itt a környékünkön nincs. És lesz egy U-10-es csapatunk, ami itt a Begaszentgyörgy-Nagykikinda községi ligában fog versenyezni.”
Kasza Csaba Ausztráliából érkezett haza az eseményre. Elszakadt szülőfalujától, de továbbra is a csernyeiekkel együtt örül vagy szomorkodik a focisták minden meccse után.
„A futballpálya mellett laktunk és kicsi korom óta mindennapos voltam a pályán. És onnantól kezdve ez csak úgy magától jött, hogy focista lettem, fociztam. Akkor sajnos sérülés végett abba kellett hagynom az aktív focizás. Akkor edzősködtem egy kicsikét, és utána mindig próbáltam ott lenni a klub életében és segíteni minden módon, ahogy csak tudtam.”
A jubileumra, anyaországi és szerbiai segítséggel sikerült felújítani a klubhelyiségeket és az öltözőket.