Szerbiában egymillió lakosra 4-6 donor jut
Sokaknak az egyetlen mód az életben maradásra a szervátültetés. A transzplantációs műtétekre azonban hosszú a várakozási idő, hiszen nagyon kevés a szervdonor az országban. Az elmúlt héten a köztársasági parlamenti képviselők a szervátültetési törvényt vitatták meg. A módosítás értelmében halála után minden állampolgár szervdonorrá válhat Szerbiában, amennyiben ennek ellenkezőjéről nem nyilatkozik még életében a megfelelő intézménynek, azaz a szerbiai egészségügyi minisztérium biomedicinával foglalkozó részlegének. Természetesen az utolsó szó a családtagoké.
Dr. Marina Savin, a Szerbiai Klinikai Központ nefrológiai klinikájának igazgatója azt mondta, a veseműködés, a szív, a máj és más szervek működésének leállásával fenyegető esetekben a szervátültetés az egyetlen megoldás. A Vajdaság Ma beszámolója alapján a megfelelő szervet agyhalott személytől lehet kapni, akinek már semmiféle esélye nincs arra, hogy visszatérjen az életbe. Van egy rövid időintervallum, amikor a létfontosságú szervek kivehetők és egy másik személy testében maradéktalanul teljesíthetik funkciójukat - nyilatkozta Savin. Azonban a család beleegyezése nélkül nincs transzplantáció.
A felnőtteken kívül egyre gyakrabban várnak szervátültetésre gyerekek. Csak a belgrádi Anya- és Gyermek-egészségügyi Intézetben évente 10-15 gyermeknél állapítanak meg krónikus veseelégtelenséget.
Szerbiában egymillió lakosra 4-6 donor jut, amivel a transzplantációkat tekintve az utolsók vagyunk Európában. A világelső Spanyolországban kb. 40 donor jut egymillió lakosra, Horvátország ezt az arányt megközelíti, Magyarországon pedig 20 donort tesz ki. Az év eleje óta Szerbiában 17 donor volt, nekik köszönhetően 44 életet mentettek meg. Az idei eddigi mérleg: 26 vese-, 11 máj- és 7 szívátültetés.