Több rászoruló kaphat ételt a nagybecskereki népkonyhán (videó)
2016.12.08
22:25
A nagybecskereki népkonyhán az elmúlt években átlagosan 250 személy kapott ingyenes ebédet. A következő hat hónapra ezt a számot további kétszáz rászorulóval bővítették.
A téli hónapokban két váltásban osztják az ételt a nagybecskereki Vöröskeresztben. Mindenkinek félliternyi főtt étel jár, amit a helyi diákotthon konyháján főznek. Sokan a gyerekeiknek is innen viszik haza az ebédet.
„Két gyerekkel élek, lakásban. Nekem ez a konyha sokat segít. Munkát nem találtam még. Nehezen találok.”
„A férjem nem dolgozik és nekem kell három gyereknek a gondját viselni, közülük a középső nem önálló. Különben én dolgoznék, nem lennék itt.”
Nagybecskereken 1991 óta van népkonyha. Többször szünetelt a munkája. Jelenleg az önkormányzat és a Vöröskereszt működteti.
Aleksandra Tanasijević, a Vöröskereszt Nagybecskereki Szervezetének titkára: „Még kétszáz személlyel növeltük a létszámot, és most minden nap összesen 450 személy kap főtt ételt a Vöröskeresztben. Rajtuk kívül még 340 család kap havonta élelmiszercsomagot. Közülük százan Nagybecskerek városában élnek. Zömében egyedül élő, idősebb, beteg emberekről van szó, akik nem tudnak naponta bejárni hozzánk a kosztért. Kétszáznegyvenen pedig a környező falvakban élnek.”
A tél közeledtével nehezebb bármilyen munkát találni. Ilyenkor többen fordulnak a Caritas szeretetszolgálatához.
Halmai Tibor, a Nagybecskereki Püspökségi Caritas Szeretetszolgálatának igazgatója: „Egyre többen jelentkeznek és kopognak be hozzánk, hogy nincs mit enniük, nincs mivel tüzelniük, hidegben ülnek. Ezt nevezem mélyszegénységnek. Ilyenkor is el szoktam menni, kimegyek hozzájuk, meglátogatom őket. Rendszerint tudunk segíteni. A listánkon több mint száz család szerepel.”
Nagybecskerek az egykori Jugoszlávia negyedik ipari központja volt. Ma minden szempontból lemarad. Aleksandar Marton, nagybecskereki blogíró: „Ami az átlagfizetést illeti, Nagybecskerek 40-50 százalékkal a jugoszláv állam átlaga felett volt, és 60 százalékkal az akkori szerbiai átlag fölött. Az átlagfizetés a városban meghaladta a központi belgrádi községekét, ami nagy dolog. Ma Nagybecskerek Vajdaság Autonóm Tartomány átlagán van, amely kicsivel az országos átlag alatt van, Nagybecskerek pedig még öt százalékkal az alatt.” Korábban a rászorulók többsége városban élt. A segélyszervezetek azt tapasztalják, hogy a falvakban is egyre többen vannak magukra hagyott, szűkös anyagiak között élő idős emberek. A segítség viszont hozzájuk nehezebben jut el.
Nagybecskereken 1991 óta van népkonyha. Többször szünetelt a munkája. Jelenleg az önkormányzat és a Vöröskereszt működteti.
Aleksandra Tanasijević, a Vöröskereszt Nagybecskereki Szervezetének titkára: „Még kétszáz személlyel növeltük a létszámot, és most minden nap összesen 450 személy kap főtt ételt a Vöröskeresztben. Rajtuk kívül még 340 család kap havonta élelmiszercsomagot. Közülük százan Nagybecskerek városában élnek. Zömében egyedül élő, idősebb, beteg emberekről van szó, akik nem tudnak naponta bejárni hozzánk a kosztért. Kétszáznegyvenen pedig a környező falvakban élnek.”
A tél közeledtével nehezebb bármilyen munkát találni. Ilyenkor többen fordulnak a Caritas szeretetszolgálatához.
Halmai Tibor, a Nagybecskereki Püspökségi Caritas Szeretetszolgálatának igazgatója: „Egyre többen jelentkeznek és kopognak be hozzánk, hogy nincs mit enniük, nincs mivel tüzelniük, hidegben ülnek. Ezt nevezem mélyszegénységnek. Ilyenkor is el szoktam menni, kimegyek hozzájuk, meglátogatom őket. Rendszerint tudunk segíteni. A listánkon több mint száz család szerepel.”Nagybecskerek az egykori Jugoszlávia negyedik ipari központja volt. Ma minden szempontból lemarad. Aleksandar Marton, nagybecskereki blogíró: „Ami az átlagfizetést illeti, Nagybecskerek 40-50 százalékkal a jugoszláv állam átlaga felett volt, és 60 százalékkal az akkori szerbiai átlag fölött. Az átlagfizetés a városban meghaladta a központi belgrádi községekét, ami nagy dolog. Ma Nagybecskerek Vajdaság Autonóm Tartomány átlagán van, amely kicsivel az országos átlag alatt van, Nagybecskerek pedig még öt százalékkal az alatt.” Korábban a rászorulók többsége városban élt. A segélyszervezetek azt tapasztalják, hogy a falvakban is egyre többen vannak magukra hagyott, szűkös anyagiak között élő idős emberek. A segítség viszont hozzájuk nehezebben jut el.
