A topolyai zsidók deportálásáról és a holokauszt 75. évfordulójáról emlékeztek meg ma a zsidó temetőben

Vonatok zakatolásának hangja törte meg a csendet a topolyai zsidó temetőben a Mementón. Lederer Sára Mária öt éves volt, amikor édesapját elvitték munkaszolgálatba, ahonnan soha nem tért haza: „Már nem tudtam tőle elbúcsúzni, csak a marhavagonokban látszódtak az emberek fejei és anyu csak azt mondta felemelve, hogy integess apának, én integettem és azóta bennem van a tüske.”

1941-ben 426 zsidó élt Topolyán. Elhurcolásuk 1944 április 16-a és június 20-a között történt.

A katolikus és a zsidó egyházak imáival és koszorúzással rótták le kegyeletüket a jelenlevők. A topolyai zsidó temetőt 2002-ben újították fel, azóta minden év június első vasárnapján megemlékeznek.

Gazsó Hargita, elnök, Film-Múzeum Civil Szervezet, Topolya: „Nem csak az áldozatoknak fontos ez, hanem a topolyaiaknak is. Minden évben jelentkeznek az emberek, hogy jönnek, elmondják a Kaddist, elmondják a katolikus egyház részéről az imát, úgy gondolom nagyon sok erő viszi előre ezt a történetet.”

A topolyai múzeumban Vidaković Lea palicsi fiatal filmrendező Auschwitzból hazatért nagymamája történetét animációs technikával, videókkal és miniatúrákkal mesélte el.

Vidaković Lea, filmrendező: „Ennek a munkának az a célja, hogy megemlékezzünk és ne felejtsük el, még ha azok akiket szeretünk már nincsenek is velünk, de az ő emlékük és a kultúra tovább él.”

A legtöbb topolyai zsidót Auschwitzba deportálták, csak nagyon kevesen tértek vissza. Közülük sokan később Izraelbe vándoroltak ki.

Bányai Viktória, tudományos munkatárs, Társadalomtudományi Kutatóközpont, MTA: „Maga a szörnyűségek vagy maga a pusztítás az inkább elriasztó, inkább az az előtti élet felmutatása lehet egy út arra, hogy megközelítsük ezt a témát, hogy a hiányról tudjunk beszélni, arról a hiányról, amit ezeknek a családoknak az elpusztítása hagyott maga után a közösségek szövetében.”

Noa Levy, Izrael belgrádi konzulja elmondta, nagyon megérinti az, ahogyan Topolyán emlékeznek a 75 évvel ezelőtti eseményekre és a holokauszt áldozataira. Kiemelte: „Nagyon fontos ez a megemlékezés a számos zsidóra, akik itt éltek régen és már nincsenek itt velünk. Lea második generációs kiállítása igazi érzéseket mutat, megmutatja mi a különbség az élet és a halál között.”

A kiállítás október 18-ig tekinthető meg Topolya Község Múzeumában.