Torda legnagyobb ünnepe a falunap és a templombúcsú

Kevés vendég érkezett a faluba, és persze elmaradt az elszármazottak ilyenkor szokásos hazalátogatása is.

Az ünneplés templombúcsúi szentmisével kezdődött a Nepomuki Szent János plébániatemplomban, a rendeletet betartva ötven főre korlátozott résztvevővel. A házakban is csak szűkebb körben jöttek össze a családok.

Matyis József, Torda: „Az elszármazott testvérek, a sógorok, az ángyok, a többi és a jó barátok persze. A környező falvakból, hogy ne soroljam. De ez a mostani... Nekem még tavaly is körülbelül húsz vendégem volt, ki vacsorára, ki ebédre jött. Most nem tudom lesznek-e hárman.”

Az esemény mégis azt mutatja, hogy lassan kezd visszatérni az élet a megszokott kerékvágásba. Torda különben is a rendezvényeiről volt mindig ismert.

Kovács Elvira, alelnök, Vajdasági Magyar Szövetség: „A lehetőségekhez, a szabályokhoz mérten, a tordaiaknak sikerült mégis megemlékezni erre a napra. Elsősorban a falu védőszentjére, és megemlékezni mindazokra a jeles személyekre, akik meghatározzák a falu életét. Ez egy szívós közösség, egy kitartó közösség, mindig példamutató volt.”

Torda legnagyobb ünnepe a falunap és a templombúcsú, amelyre mindig is háromnapos gazdag műsorral várták a vendégeket. A járvány most mindent felülírt.

Dobai János, elnök, Torda HK: „Szerény, bensőséges módon ünneplünk. Tehát másképp, mint az elmúlt időszakban. De azért úgy gondolom, hogy lehet, ahogy az élet is változik, ez is változik, és megmarad egy olyan benső, családi ünnepnek, mint valamikor volt, amikor nem voltak tömeges rendezvényeink. Ennek is megvan a varázsa, a szépsége.”

Az ünnep mégsem maradt rendezvények nélkül: megkoszorúzták az első és a második világháború tordai áldozatainak emlékhelyét, elhelyezték a kegyelet virágait a falu szülötteinek, Dobai József helytörténész és dr. Berényi János növénynemesítő szülői házának emléktábláira, valamint megkoszorúzták a falu központjában álló kopjafát.