Turbános bevándorlók Szabadkán

A szabadkai befogadóközpontban pedig, amely továbbra is túlzsúfolt, általában csak egy-két napra térnek be megpihenni azok a migránsok, akiknek nem sikerült átjutniuk a magyar határkerítésen, majd pedig pár napra rá ismét próbálkoznak. Egyébként teljes ellátást kapnak, akik regisztrálnak, tehát napi háromszori étkezést többek között. Nem hivatalosan úgy tudjuk, hogy a szabadkai befogadóközpontban egyre többen vannak, és főleg pakisztániak, illetve újabban indiaiak találnak itt menedéket. Azokból is sok van viszont, akik már hetek, hónapok óta ott vannak a befogadóközpontban, mert elfogyott a pénzük, és egyszerűen nem tudnak tovább menni.

Akik viszont nem jutnak be a befogadóközpontba, annak környékén telepednek le. Napközben szinte mindenki az okostelefonjával van elfoglalva, vagy pihen. Az udvarban valóságos sátorvárost alakítottak ki. A nap folyamán a migránsok megpakolják hátizsákjukat és taxira várnak, hogy elvigyék őket a környékbeli határ menti erdők mélyébe. Valamennyien egyedülálló, fiatal férfiak, akiknek hozzátartozói, családjuk, otthon maradtak.

„ Afganisztáni vagyok.
- Hova mész?
- Európába tartok, Belgiumba mennék.
- Miért?
- Azért, mert veszélyben van az életem Afganisztánban. Nem szeretnék ott élni tovább.
- Próbáltál átjutni a magyar határon?
- Igen. Eddig két próbálkozásom volt Magyarország felé, de a magyar rendőrség visszaküldött Szerbiába.
- Mi a terved Belgiumban, Európában?
- Az a tervem Európában, hogy ott éljek, hogy dolgozzak, és úgy élhessek, mint egy ember.”

Horgoson viszont a helyiek elmondása szerint a migránsok kifigyelik és megjelölik az üresen álló házakat, hogy a hideg idő közeledtével később beköltözzenek azokba. Horgoson üresen állnak az egykori határrendőrség környéki épületek, ahonnan nemrég elszállították a migránsokat. A rendőrség azóta rendszeresen járőrözik, és megakadályozza a visszatérésüket. A hívatlan vendégek most a határ menti erdőkben húzódnak meg a Szeged-Szabadka vasútvonal vágánya mentén járnak a faluba bevásárolni. A horgosiak többsége, főleg az idősebbek, attól félnek, hogy megtámadják őket. A helyiek ráadásul attól tartanak, a hűvösebb idő közeledtével a migránsok ismét szemet vetnek az üresen álló házakra.

Almási Mária, Horgos: „Ez az, hogy nem lesz majd hova menni, és mennek, és behurcolkodnak oda, ahol egy van, vagy üres lakást találnak. Tudom, szoktak arra felénk is járni, és csapatostól mennek, és nézik, hogy hol laknak és hol nem laknak.

Földi Erzsébet, Horgos: „A temetőbe nem is merünk nagyon menni ki, mert ott eszi a fene őket. A temetőbe is, no ki mer? Nekem is ki kell menni, meg szoktam is menni, de azért nézelődök, hogy van-e valahol, előbújik-e, és mikor meglátom, akkor már vissza. Ide jutottunk, hogy az én uram is 36 éve meghalt, és nem merek kimenni hozzá, szégyenszemre.”

A település központját napközben elkerülik a migránsok, bevásárolni is a Horgos peremén található boltokba járnak, így a falu külterületén élők rettegnek tőlük leginkább.