Globális élelmiszerválság jön - milliók vannak veszélyben

A hiány Európában is érezhető, felszöktek az árak, azonban az igazi válság a világ egyébként is szegény részeit érinti a legjobban, vagyis elsősorban Afrikát. Mutatjuk, milyen lehetőségei vannak most Ukrajnának a kiszállításra, és azt is, mit tesz az Európai Unió vagy az ENSZ a küszöbön lévő globális válság megakadályozása érdekében.

Ukrajna és Oroszország mezőgazdasági nagyhatalom. Elsősorban a gabonafélék exportjának tekintetében töltenek be vezető posztot. Vagyis töltöttek – a háborúig.

A harcok kitörése előtti hónapban Ukrajna 6 millió tonna gabonát szállított ki, ezzel szemben a májusi export 121 000 tonna kukorica, 4 000 tonna búza és 7 000 tonna árpa volt. Vagyis a korábbi mennyiségnek csak töredéke.

Ennek oka, hogy Oroszország blokkolja az ukránok tengeri kikötőit. Azok is használhatatlanok, melyek térségében nem zajlanak közvetlen harci cselekmények. Ukrán források szerint ugyanis a Fekete-tenger érintett szakaszai el vannak aknásítva. Így a szállítás csak nyugat felé történhet – szárazföldi úton, esetleg a Dunán. A mennyiségek azonban ilyen útvonalakon jóval kisebbek lehetnek csak.

A tengeri gabonaszállítók úgynevezett Panamax méretűek, vagyis akkorák, amekkora a Panama-csatorna által befogadható maximális méret. Egy ekkora hajó több tízezer tonna gabonát képes szállítani. A Dunán azonban ekkora monstrumok nem tudnak közlekedni. A gabonát szállító kisebb hajók számára a romániai Konstanca a cél, onnan lehet nagyobb hajókra átrakodni. Konstanca a Fekete-tenger első, illetve Európa negyedik legnagyobb kikötője, a Dunával csatorna köti össze. Konstanca azonban nem bír el ennyi áruval, amennyi az ukrajnai válság miatt rájuk hárulna. Kapacitásának nagy részét ugyanis már most is kihasználja. Hogy az ukrajnai mennyiséget is elbírja, óriási infrastrukturális fejlesztésekre lenne szükség, amihez Bukarest az Európai Unió segítségét kérte.

Ami pedig a vasúti közlekedést érinti, egyértelmű, hogy a mennyiségek itt még kisebbek lehetnek, emellett egy további gond is fellép: a régi szovjet vágányok ugyanis ún. „széles nyomtávúak”, 1520 mm távolságra vannak egymástól, míg a más európai vasútvonalak „normál” nyomtávúak, 1435 mm távolsággal. Amint egy szállítmány átlépi az ukrán határt, át kell pakolni.

Így tehát hiába állnak a megrakott hajók az ukrán kikötőkben, és hiába roskadoznak a silók, a gabonát nem lehet elszállítani. Helyi beszámolók szerint Ukrajna saját szükségleteit könnyedén tudja fedezni, a kivitelből származó profit elmaradása azonban nagyon hiányzik neki. A korábbi felvásárlóknak pedig az elmaradó terményre lenne nagy szükségük.

Az orosz gabona pedig elsősorban a szankciók miatt nem kerül ki a piacra – a világ számos országa ugyanis nem akarja Moszkvát azzal segíteni a háborúban, hogy bevételhez juttatja. És az sem mindegy, hogy dönt Oroszország – kinek és mennyiért ad gabonát. Az ottani hozamok tekintetében egyébként ellentmondásos hírek jelentek meg. A hivatalos kommunikáció jó terméssel számol, az európai azonban csak átlagossal vagy átlagon alulival.

A magyarországi Gabonatermesztők Országos Szövetségének elnöke, Petőházi Tamás május végén nyilatkozott a témával kapcsolatban. Azt mondta, óriási a hiány a piacon.

„Oroszországból és Ukrajnából 20-30 millió tonna gabonának kellene kijutnia a világpiacra ahhoz, hogy elkerüljük a válságos helyzetet a globális élelmiszerpiacokon. Jelenleg a háború miatt ennek csupán a töredéke teljesül, a gabonafélék és az olajos magvak kivitele együttvéve sem éri el az 5 millió tonnát.”

Oroszország és Ukrajna ugyanis a világ top 10 gabonatermelője közé tartozik. A 2020-as adatok szerint az oroszok a harmadik, az ukránok a nyolcadik helyen állnak. A helyzetet pedig az is súlyosbítja, hogy a legtöbb gabonát megtermelő Kína idei hozama várhatóan nagyon gyér lesz, az országot ugyanis szélsőséges időjárás és súlyos esőzések sújtották, így elsődleges céljuk most a saját szükségletek fedezése lesz.

Összességében akkor ki jár jól, és ki rosszul? Az biztos, hogy Szerbia és Magyarország is kedvező helyzetben van, ugyanis képesek annyi gabonát termeszteni, hogy abból a saját szükségletek kielégítésén felül kivitelre is jut. Az export egyébként jelenleg mindkét ország esetében erősen korlátozott, de ha a kormányok ügyesek, akár előnyt is kovácsolhatnak a globális élelmiszerválságból.

Aki pedig rosszul jár, az egyértelműen a világ legszegényebbik része, elsősorban Afrika, ahol saját termelés alig van, és ahol pénz sem jut arra, hogy az elszabaduló gabonapiacon labdába rúgjanak. A meglévő gabonát ugyanis az viszi, aki megfizeti az árát.

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete már többször is felhívta a figyelmet a problémára, és a világ vezető politikusai is rendre felszólalnak.

Charles Michel, elnök, Európai Tanács: „Oroszország fegyverként használja az élelmet, ellopja a gabonát, blokkolja a kikötőket, a termőföldet harctérré változtatja. Eközben több mint 20 millió tonna gabona, búza és kukorica várakozik Ukrajnában, ezzel veszélybe sodorva az élelmiszer-biztonságot, megemelve az árakat, és globális éhezést okozva.”

„Nincs megoldás a globális élelmiszerválságra Ukrajna mezőgazdasági termelésének integrálása nélkül” – figyelmeztetett Antonio Guterres ENSZ-főtitkár, Antony Blinken amerikai külügyminiszter pedig a „jelenkor legnagyobb élelmiszerválságáról” beszélt. Az ENSZ Világélelmezési Programjának vezetője, David Beasley pedig úgy fogalmazott, hogy a szegények legszegényebbjeinek éhezését kell megakadályozni. Az olasz külügyminiszter szerint milliókat érint a probléma.

Luigi Di Maio, külügyminiszter, Olaszország: „A következő hetek kulcsfontosságúak lesznek a helyzet feloldásában. Világossá szeretném tenni, hogy egyértelmű, érthető jeleket várunk Oroszországtól, mivel a gabonaexport blokkolása millió gyerek, férfi és nő halálához vezet. Olaszország folytatja a harcot azért, hogy megtalálja a megoldást és az élelmiszer-biztonság garantálását a leginkább érintett országok számára, elsősorban a mediterrán régióban.”

Abban mindannyian egyetértenek, hogy Oroszországnak kell lépéseket tennie, vagyis fel kell szabadítania az ukrajnai kikötőket. De mi van, ha ezt nem teszi meg? Erre már csak homályos válaszok léteznek.

Qu Dongyu, vezérigazgató, FAO: „Az élelmiszer-ellátás bizonytalansága és a magas árak instabilitást válthatnak ki, különösen az éles egyenlőtlenségek és a törékeny intézmények összefüggésében. Nyitva kell tartanunk a globális kereskedelmi- és élelmiszer-rendszereinket, és biztosítanunk kell, hogy az agrárexportot, hogy azt ne korlátozzák vagy adóztassák.”

Arról, hogy a világon óriási az éhezés, és hogy milliók élnek egyik napról a másikra, már régóta tudunk, hosszú távon is fenntartható megoldás azonban nem született. Ehelyett egyre nagyobb méreteket ölt a környezetszennyezés, mely újabb és újabb területeket tesz megművelhetetlenné, ezzel is fokozva az élelmiszerválságot. Így erősen kétséges, hogy az éhezők sorsa pont most oldódna meg, amikor a fejlett világ országai is a háborúval és saját szükségleteiknek biztosításával vannak elfoglalva.