Két év telt el a Notre-Dame-ban pusztító tűz óta
Az óriási lángokat a helyszínre érkező mintegy 500 tűzoltó próbálta megfékezni, egy tűzoltó és két rendőr könnyebb sérüléseket szenvedett. Az esetet követő napokban a párizsi bűnügyi hatóság kijelentette, hogy nem volt idegenkezűség a dologban, a tüzet egy rövidzárlat okozhatta, amit mintegy öt órán keresztül oltottak a kiérkező erők.
2018-ra az épület állapota kritikussá vált az erős párizsi légszennyezettség miatt. A katolikus egyházi vezetők kezdeményezték a templom felújítását, mivel attól féltek, hogy a járókelőkre omolhat az épület rozoga szerkezete. Főleg a faszerkezeteket kellett pótolni, amik a felújítási munkák során később kigyulladtak.
A felújítás már 2020 márciusa óta tart, most épp különleges fagerendákat keresnek az építkezéshez, amit a koronavírus-járvány nehezít meg. Két évvel a pusztító tűz után a szakemberek most a templom híres, évszázados ólomüveg ablakait vizsgálják felújításuk előtt. A tűz után helyreállítás céljából több mint 2000 üvegtáblát távolítottak el a katedrálisból. A lángok által okozott károk nyomokat hagytak az ablakokon, amelyeknek egy része a 13. századból származik.
Ez év elején megkezdődött a faanyagok keresése, amivel pótolni tudnák a leégett székesegyház elemeit. Francia szakértők ezért évszázados tölgyekért fésülték át az ország erdőit és parkjait is. Több mint 1000 tölgyet választottak ki körülbelül 200 magán és állami erdőből, hogy a templom régi mivoltában tündökölhessen. A fák kiválasztása egy igen körülményes procedúra. A fatörzseknek többségében 1 méter szélesnek és 18 méter hosszúnak kell lenniük.
Emmanuel Macron elnök ígéretet tett arra, hogy öt éven belül újjáépíti a gótikus remekművet. Nagy meglepetésre a tűz utáni második napra már tolongani kezdtek az épület renoválását finanszírozni kívánó támogatók. 900 millió eurónyi adomány érkezett a 850 éves katedrális újjáépítésére. Sokáig szó volt arról, hogy az épület egy 19. századi, modernebb stílusban fog megújulni, azonban Emmanuel Macron a Francia Köztársaság elnöke egy 2020-as júliusi nyilatkozatában kijelentette, hogy a katedrális eredeti mivoltában fog újjáépülni.
Az épület története
A Notre Dame-ot, a Mi Asszonyunk templomát Maurice de Sully, Párizs püspöke kezdte építeni 1163-ban, és 180 év kellett ahhoz, hogy a munkák befejeződjenek a Cité-szigeten álló román stílusú székesegyház helyén.
A 11. században istenkísértésnek számított, hogy az épületek világítása céljából ablakokat vágjanak a vaskos román falakon. A korai gótika jegyében azonban magasabbra építették a falakat, támívekre osztották el a boltívek súlyát, hatalmas rózsaablakokat építettek, amelyek áteresztették a nap fényét.
A 12. században az épület túl kicsinek bizonyult a rohamosan növekvő párizsi lakosság számára. Ekkor született meg a 135 méter hosszú, 40 méter magas hatalmas székesegyház terve.
1230-tól a székesegyház jelentős változtatásokon esett át, amelynek révén stílusa a primitív gótika után az úgynevezett rayonnant gótika lett: teraszok váltották fel a meredek tetőket, a támívek felső részébe vájt csatornák segítik az esővíz elvezetését.
Az uralkodók - I. Ferenc királytól Napóleon császárig - rendre változtattak az épület eredeti stílusán. Egyesek álcázták a pilléreket, mások hatalmas faliszőnyegeteket feszíttettek ki, egyre nőtt a barokk szobrok száma, veszélyeztetve az építészeti műremek harmóniáját.
A királyok a Notre-Dame-ban ülték meg az ünnepeket, a győzelmeiket egészen a 18. századig, a felvilágosodás koráig, amely "sötét évszázada" lett a székesegyháznak. Arra hivatkozva, hogy a színes üvegablakok "sötétek", a kanonokok sokat fehér üveggel cseréltettek fel. Szerencsére a rózsaablakok megmaradtak.
A forradalom jóvátehetetlen károkat okozott. A Notre-Dame-ot bezárták, államosították, meggyalázták, rendszeresen fosztogatták, építőanyagnak kiárusították, a homlokzaton lévő királyszobrokat lefejezték. 1802-re nagyrészt helyreállították, és itt ünnepelték a pápával kötött konkordátumot, itt tartották 1804-ben Napóleon megkoronázását, de 1831-ben hatalmas rongálás áldozata lett a székesegyház, a szentélyt és a kincstárat kifosztották és az érseki palotát romba döntötték.
A romantika nagy művészeit megindította a katedrális hányattatott sorsa, így Victor Hugót is klasszikus regénye, A párizsi Notre Dame megírásával 1831-ben.
Az épület feltámadása Eugene Viollet-le-Duc építésznek köszönhető, aki mindenkinél jobban ismerte a funkcionalitását és szerkezetét, és 1844 és 1864 között - az anyagok, a stílusok és korok tiszteletben tartásával - restaurálta az épületet.
A templom 850. évfordulójára 2012-ben felújították a 7800 sípú nagyorgonát.
Az UNESCO világörökségét részét képező székesegyház állapota rohamosan romlott, ezért kezdődtek meg a felújítási munkák.