Üzenet a jövőnek - Hagyományok Háza a Művészetek Völgyében

A részleteket Hont Angéla, az Intézmény kabinetvezetője, a programsorozat szakmai vezetője foglalja össze.

„A Hagyományok Háza nyolcadik éve vesz részt a nagy múltú fesztiválon, az első évben társrésztvevőként a Fonó Budai Zeneházzal és a Kobucival közös udvarban mutatkozott be, ezt követően viszont már önállóan szervezte a Folkudvarát. 
Munkánkat minden évben egy tematika szerint végezzük, emlékezetes marad a Népművészeti egyéniségek, A nők szerepe a hagyományos kultúrában, vagy az elmúlt évben a mozgalomnak emléket állító Táncház 50 programsorozat. Ebben az évben a tíznapos, nagyon látogatott, igényes programú fesztiválról sem hiányozhat az a szegmens, amit a Hagyományok Háza képvisel. Az idei jelmondat: Üzenet a jövőnek.

Ez évben a különböző tájegységekre helyezzük a hangsúlyt; mivel még köztünk vannak azok az idős emberek, akik elődeiktől kapott kultúrájukat természetes módon tanulták meg, ebbe nőttek bele, s él bennük az a tudás, amit az ifjabb generációnak át tudnak adni. Ezt a szellemi kincset szeretnénk a fesztiválozó közönségnek megmutatni, akik közül többen talán távolabb állnak a néptánc-népzene-népművészet sodrásától, s a Völgyben találkozhatnak először egy-egy idős énekessel vagy kézművessel. Természetesen korábban is bemutatkoztak hagyományőrző mesterek az udvarunkban, idei tervünk szerint viszont három-négy napig egy tájegység kultúrájára koncentrálunk, s ennek szellemében ezekről a vidékekről hívunk meg mestereket. 

Idén Gyimes, Kalotaszeg és Bakony kultúrájának bemutatására esett a választás, s innen érkeznek hozzánk kézművesek, énekesek és zenészek. Erdélyben könnyebb volt a megszólítás, de a Bakonyból is jönnek pásztoremberek, akiktől meghallgathatunk egy-egy nótát, s a pásztorfaragást is megszemlélhetjük. Ezek az emberek teljesen más világban nőttek fel, földet műveltek, állatokat tartottak, a faluközösség meghatározó közegében éltek. A mai fiatalok teljesen másként szocializálódnak, más csatornákon szerzik be információikat, kvázi ’tudásukat’. Kihívást jelent számunkra, hogy e kettő hogyan állítható párhuzamba, párbeszédbe. Nem lehetetlen, mindaz a közösségi élmény, amit mi nyújtunk például egy táncházzal, közös énekléssel, az egy mai fiatalt is megmozgat, s a saját kezével létrehozott tárgyak az alkotás örömét jelenthetik neki. Másrészt az a népi tapasztalat – amit mai életünkben használhatunk – mindenképpen gazdagít minket. Itt említhetem a népi gyógyászatról, a gyógynövényekről, a népi gasztronómiáról tartandó előadásokat, a sokfelé ágazó szabadegyetem beszélgetéseket, s a divatra is kitérünk: a természetes anyagokat, technikákat, népi motívumokat hogyan lehet mai ékszerekbe, használati tárgyakba használni.

Minden évben sikerül új közönségnek is bemutatkoznunk, de az elmúlt évek során kialakult egy jelentős törzsközönség is. A kézművesek minden évben örömmel üdvözlik a visszatérőket, akik akár több egész napot eltöltenek az asztalainknál, hiszen munkájuk megbecsülését látják e vendégekben. A tánctanításnál ugyanez az érzés tapasztalható. A jelmondatunk szellemében a legkisebbekre is gondolunk: a Folkudvar mellett van egy másik udvarunk is, a Fűz Népi Játéktér, amely kosaras körhintával, vesszőből, természetes anyagokból készült ügyességi játékokkal várja a gyerekeket és családokat az árnyas fák alatt.”