Fergeteges szatíra a szombaton bemutatott Nézőművészeti főiskola
A Kosztolányi Dezső Színház háromszereplős abszurd játéka egy lehetséges jövőben játszódik, amikor már senki nem jár színházba, az intézményeket bezárták, mert a nézők - a színészekkel történő sorozatos konfliktus után - elszoktak onnan. A kormány elhatározza: A nézőket ki kell nevelni! Tasnádi István darabja, a Nézőművészeti főiskola fergeteges szatíra.
Tasnádi István, író: „Még a hatása alatt vagyok, hiszen pár perce lett vége ay előadásnak. Nagyon jó volt, hogy egyedi volt. Bátran nyúltak a szöveghez, a lényeg megmaradt, sőt azt gondolom, hogy tettek róla, hogy itt és most érvényes legyen.”
Az előadás valódi főiskolai oktatás, ahol Mészáros Gábor, Kucsov Borisz és Mess Attila vezetik be a nézőket a nézőművészet tudományába. Mess Attila, színész: „Urbán nem elégszik meg azzal, hogy egy kikacsintós komédiát csináljunk, és ennek nagyon örülök. Próbán egyszer mondta, hogy Attila, nem a nyolc évvel ezelőtti Mess Attilát akarom itt látni, hanem azt, amelyik tovább lép. Aki nem úgy komédiázik, mint ahogyan azt a Charlie nénjében tette, hanem egészen más módon.”
Urbán András szerint a darab szórakoztató alternatív társadalomkritika. „Mi a nevetésről beszélünk, komédiáról, de végülis nem ez a fontos, hanem az öröm. Valami öröm, ami létre jön úgy a színpadon, lent, közösen egy adott közösségben. Mondhatjuk, hogy az a színházi előadás, vagy az a színház. Én ebben mondjuk nyomulok, és inkább erről szól, igen.”
A remek komédia görbe tükröt tart elénk, sőt az interaktív darab a nézőket is megdolgoztatja.
