Kilencven éves lett Jane Goodall

Valerie Jane Morris-Goodall néven született Londonban. Huszonkét éves volt, amikor egy barátnője meghívta kenyai farmjukra, itt ismerkedett össze a régész-antropológus Louis Leakeyvel. A tudós asszisztense és titkárnője lett, az Olduvai-hasadékban szemtanúja volt a hárommillió éve élt hominida, az Australopithecus koponyája megtalálásának.
Leakey az emberi evolúció jobb megértésének egyik kulcsát a vadon élő csimpánzok tanulmányozásában látta, a feladattal kitartó, türelmes és találékony titkárnőjét bízta meg. Jane igent mondott, de csak anyai felügyelettel utazhatott el a tanganyikai (ma tanzániai) Gombe Nemzeti Parkba, mert a brit hatóságok nem engedélyezték, hogy a fiatal nő egyedül éljen a vadonban.

Goodall 1960. július 14-én lépett Gombe földjére (2018 óta ez a nap a csimpánzok világnapja), kitartóan kereste a csimpánzok társaságát, akik kezdetben nem viszonozták érdeklődését, inkább kereket oldottak. Ezután távcsővel, a távolból figyelte az állatokat, akik hozzászoktak a jelenlétéhez és egyre közelebb engedték magukhoz.

1960 őszén tanúja volt, amint az egyik csimpánz ágakat gallyazott le, hogy segítségükkel termeszeket halásszon ki egy termeszvárból. Ez volt egyik legfontosabb felfedezése, mert egészen addig a tudósok úgy gondolták, hogy az ember az egyetlen faj, amely szerszámok készítésére és használatára képes, ő pedig saját szemével bizonyosodott meg az ellenkezőjéről. Leakey így reagált beszámolójára: „mostantól újra kell definiálnunk a szerszám és az ember fogalmát, vagy el kell fogadnunk a csimpánzokat emberként”.

Másik jelentős megfigyelésével, mely szerint a csimpánzok vadásznak, a zsákmányul ejtett kisebb állatokat pedig megeszik, megcáfolta a csimpánzokat elsősorban növényevőknek tartó tézist.

A fiatal kutatónő a tudományos konvenciókra fittyet hányva, az állatoknak nevet adva, a kívülről jött ember nyitottságával forradalmasította a főemlőskutatást. Megfigyelte, hogy az emberszabású majmoknak eltérő az egyéniségük, gondolataik és érzelmeik vannak, szoros családi kötelékben élnek, udvarolnak, árvákat fogadnak örökbe és háborúznak, azaz a korábban feltételezettnél jóval több hasonlóságot mutatnak az emberrel. Szürkeszakállú Dávid, Góliát és társaik életének mindennapjait könyveiből ismerhetik meg az állatrajongók.

1965-ben mentora, Leakey jóvoltából egyetemi tanulmányok nélkül doktorálhatott etológiából Cambridge-ben. 1967-től 2003-ig a Gombei Természetkutató Intézet igazgatója volt. 1977-ben megalakította a Jane Goodall Természetkutató Intézetet, s 1986-ban a Csimpánzokat Védő és Gondozó Bizottságot. A környezetvédelembe a jövő nemzedékeit is bevonva, 1991-ben Tanzániában létrehozta a fiatalok környezettudatos nevelését célzó Rügyek és Gyökerek hálózatot, amelynek munkájában a világ 93 országában több mint 100 ezer gyermek vesz részt. Magyarország 2006-ban, a Rügyek és Gyökerek Egyesület megalakításával csatlakozott a hálózathoz, amely 2010 óta Jane Goodall Intézet néven folytatja tevékenységét.

Jane Goodall 90. születésnapja alkalmából a magyarországi Jane Goodall Intézet és a BLOOM fest Budapest szervezésében április 4-én a Budatétényi Rózsakertben három rózsatövet ültettek a világhírű kutató tiszteletére.

Nem akármilyen rózsákról van szó, 2017-ben a Jackson & Perkins rózsatermesztő vállalat közreműködésével Franciaországban nemesítettek egy rózsát, amelyet Jane Goodallról neveztek el.

Kádár András, főtitkár, Jane Goodall Intézet, Magyarország: „Most a 90. születésnapja alkalmából Jane-nek eszünkbe is jutott, hogy mindenki virágot szokott adni az ünnepelteknek és megkérdeztük ezt a kertészetet, hogy tudnánk-e ebből még rendelni. Volt rá lehetőség, úgyhogy ezt a rózsatövet, három darab rózsatövet ültettük most el a Rózsakert jóvoltából. Mostantól kezdve bármikor bárki megcsodálhatja. A virágzására természetesen még várni kell, de mint Jane is mondja a türelem és a megfigyelés a legfontosabb az állat és a növény világban.”

Az ültetés Dr. Boronkay Gábor tudományos főmunkatárs vezetésével zajlott.