A magyar konyhát ünnepelték Székelykevén
Pénteken a helyi általános iskolában felléptek az óvodások, az asszonykórus, valamint az egykori citerások. Másnap kezdődött a főzés, ahol több mint 20 bográcsban rotyogtak a finomságok. A vendégek zeneszóval várták a szakácsok munkáinak eredményét.
Miután Szemerédi Pál atya megáldotta az ételeket, kezdődhetett a lakomázás.
„Mindannyiunk számára, főleg ennek a faluközösségnek, valamint a vendégeknek nagy öröm és ünnep a mai nap, hiszen összejöttünk, hogy lélekben egyek legyünk, barátkozni, és ezt megelőzően elhangzott az áldás is, amely arra figyelmeztetett bennünket, hogy oda kell figyelni mindenkire, az éhezőre, mindarra, aki nélkülöző, segíteni őt, hogy az életében megvalósuljon az a szeretet, amelybe mindannyian meghívást kaptunk.”
Egyetlen konyhanapi rendezvény sem múlhat el az immár hagyományos székelykáposzta nélkül.
Pál Zoltán, Székelykeve: „Saját receptünket mi így képzeltük el, olvastam én is az interneten mindenfélét, idősebbeket is meghallgattam, de én így képzeltem el, hogy ez volna az eredeti, reszelt savanyú káposzta, két fajta kolbász, tokaszalonna, lapockaszalonna, füstölt ugye, friss sertéshús, combhús, póréhagymával, semmilyen idegen fűszerekkel, lassan berotyogtatni. Szerintem ez volna az eredeti íz.”
A rendezvény ünneppé vált. Ilyenkor megtelik a falu, mivel az elvándoroltak egy része is visszatér, hogy találkozzon a családdal, szeretteikkel, barátaikkal.