Sziveri-emléknapot tartottak Muzslyán
Születésének az évfordulója alkalmából szülőfalujában, a bánáti Muzslyán tegnap Sziveri-emléknapot tartottak. A megemlékezés két helyszínen zajlott: a költőnek a falu központjában álló mellszobránál és a családi háznál, ahol elhelyezték a kegyelet virágait és verseinek szavalatával emlékeztek rá.
A költő emlékét szülőfalujában a Sziveri János Művészeti Színpad őrzi, immár 31 éve, az emléknap keretében pedig megkoszorúzzák a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület székháza előtt 2020 óta álló mellszobrát. A tragikus sorsú költőre ezúttal Mák Andrea, a művészeti színpad tagja emlékezett. „Egy nagyon vagány, szókimondó, őszinte ember volt, akinek nem voltak gátlásai. Tehát, hogy akár egy felette álló személy is lehetett, ő akkor megmondta a szemébe azt, ami a szívén volt, és az igazságért állt ki mindig. És ezért hangsúlyozom folyton, hogy olvassuk a verseit. Főleg muzslyaiakként, hiszen innen származik ő is, idevalósiak vagyunk mi is, és mi vagyunk a legközelebbiek hozzá.”
A családi házban Kovács Jolánka, a Sziveri János Művészeti Színpad elnöke beszélt a költőről, majd megkoszorúzták az épület homlokzatán álló emléktáblát. „Hogy elégedett lenne-e velünk, vagy azzal, hogyan emlékezünk rá, vagy hogyan él bennünk, vagy a muzslyaiakban hogyan él? Erről sokat lehetne beszélni. Mert nem minden muzslyaiban él egyformán. Nagyon sokan ismerték. De azok, akik szeretik az irodalmat, akik ismerik a verseit, biztosan él bennük és fontos nekik, és hiszem, hogy büszkék is rá. Hogy mennyire lenne elégedett: biztos jókat beszélgetnénk erről vele. Bár úgy lenne!”
A sors úgy hozta, hogy Sziveri Emese, a költő unokája nem ismerhette meg a nagyapját. Verseinek olvasásával, azok tolmácsolásával próbál valami közöset találni vele. Mint vallja, ez nem könnyű feladat. „Laza, öntudatos, határozott ember volt, amit nagyon szeretek, és szeretném, ha ez a tulajdonság bennem is megtalálható lenne. Hiszem, hogy egyébként meg is található, egyrészt. De ő valójában egy kibogozhatatlan személyiség. Nem igazán lehet megismerni. Még a legközelebbi barátai is nagyon nehezen tudnak mondani róla bármilyen olyan mondatot, ami igazán leírhatná őt, mint személyiséget.”
Sziveri János 1954. március 25-én született Muzslyán és 1990. február elsején hunyt el - 36 évesen - Budapesten. Verseit a megemlékezésen Mák Andrea, Sziveri Emese, Molnár Lábadi Csilla és Kovács Jolánka szavalták.