A villőzés ősi hagyománya
A ludasi Szent Katalin-templomban barkaszenteléssel és körmenettel egybekötött virágvasárnapi szentmisét tartottak. Ezt követően egy régi néphagyományt elevenítettek fel, villőzni mentek a ludasi lányok.
Egy hét, mégpedig a nagyhét választ el minket attól, hogy a liturgikus évkörön eljussunk húsvéthoz, a keresztény világ legnagyobb ünnepéhez. Az esős idő ellenére megtelt hívekkel a ludasi Szent Katalin-templom plébániakertje. A Virágvasárnapi szentmise énekekkel és barkaszenteléssel kezdődött.
Ezután elindult a körmenet, majd a hívek bevonultak a templomba, ahol folytatódott a szentmise. Horváth Endre plébános kiemelte, két jelentősége van a virágvasárnapnak. „A virágvasárnap jelzi azt, ahogyan bevonul a tömeg ünnepelve, Jézust ünnepelve Jeruzsálembe, de akkor azt is jelzi, hogy egy meghívás Jézussal együtt járni a keresztúton. Ezért van az, hogy úgy kezdődik, hogy ünneplünk, aztán rögtön a passiót, a szenvedéstörténetet elevenítjük fel.”
A virágvasárnapi szentmise után következett a villőzés.
Virágvasárnap idején a lányok körbejártak a faluban fűzfaágakkal, amiket feldíszítettek. Minden ház előtt azt kiáltották, hogy „Van magoknak virágvasárnapjok?”. Ha azt a választ kapták, hogy nincs, akkor továbbmentek. Ha azt a választ kapták, van, akkor elénekelték az egyik éneket. Utána a ház gazdasszonya kijött és tojást adott a lányoknak. Az egyik ágról letört egy gallyat és azzal “verte el” a lányokat, azt kiabálva, hogy “Mind menjetek fírhöz!”.
A helyi Ludas Matyi Művelődési Egyesület tagjai körbejárták a falut, jókívánságaikat víve és szép húsvéti ünnepet kívánva a falubelieknek. Közben a szomorkás időt is napsütés váltotta fel.
A villőzés hagyománya a felvidékről származik - mondta Ledenyák Lea. A Ludas Matyi Művelődési Egyesület népdaloktatója tanította meg a ludasi gyerekeket villőzni. „Ahogy meséltem a gyerekeknek a próbán erről, ezekről a szokásokról, nagyon belelkesedtek, és ez az ő érdemük. Ez az ő lelkesedésüknek az eredménye. A mi területünkön nem volt villőzés, de a gyerekek nagyon lelkesek voltak, és nyitottak voltak azért, hogy kipróbáljuk mi is ezt a szokást.”
A villőzésben a 12 fős Liliom népdalcsoport vett részt. Vásárhelyi Teréz, elnök, Ludas Matyi Művelődési Egyesület, Ludas: „Lea már tavaly eldöntötte, hogy a lányokkal megtanítja ezeket a villőző énekeket, és már versenyen is voltak, tehát énekversenyen is ezekkel a dalokkal, és ha már megtanulják ezeket az énekeket, akkor villőzzünk.”
A villőzés fő kelléke a különböző nagyságú villőág, melyet felszalagoztak, esetleg kifújt tojásokkal díszítettek.
Vörös Romina, Liliom népdalcsoport, Ludas Matyi Művelődési Egyesület, Ludas: „Én készítettem, és úgy csináltam, hogy kiválogattam szalagokat, meg tollakat, és rákötöttem masnival, meg belefűztem a tollakat az ágak közé.”
Kolović Sztella, Liliom népdalcsoport, Ludas Matyi Művelődési Egyesület, Ludas: „Egy-két hónapig tanultuk a villődalokat. Tetszenek az ilyen régi hagyományok. Szép dolog így énekelni, meg menni házakhoz.”
A villődalok eléneklése után a lányokat a házaknál tojással jutalmazták, süteményekkel és üdítővel vendégelték meg.