Mindenszentek és halottak napja

A zentai úti temetőkapu már korán reggel nyitva állt. Frissen sütött gesztenye és édesség várta az érkezőket. Aki virág nélkül jött, a bejáratban sokszínű krizantémok és különböző méretű mécsesek közül válogathatott.

Juhász Zsuzsanna: „Nagyon sok szerettemet elveszítettem. A szüleimhez jöttem, azután a férjemhez, nagyszüleimhez. Mindenkit, az ismerősöket körbejárom. Minden évben kijövök ezen a napon. Sőt még holnap is. Máskor is jövök, de ebben a két napban biztos.”

A sírok környékét már az előző napokban elrendezték. Mindenszentek és halottak napján megemlékezni érkeznek a temetőbe. Pejić Jovanka: „Mindenki szíve szerint, a saját lelkiismerete szerint kimegy a temetőbe megemlékezni a múltról, és a jelenbe rá emlékezni. Szívünkbe zárni azokat, akik már nincsenek köztünk. Mert szerintem az az örök élet, ha a szívünkbe zárva élnek tovább bennünk.”

Egyesek pár szál virágot hoztak magukkal. Mások koszorúval és mécsessel készültek. Gizel Evetović: „Hoztam ide virágot. Ide tettem mécsest elhunyt szeretteim lelkéért.”

Ezekben a napokban a temető környékén kellemetlenséget okozhat a parkolás. A türelmes sofőrök azonban percek alatt találnak helyet. Evetović Mirko: „Épp egy ember kijött a parkolóból. Szerencsénk volt, mindjárt itt találtunk helyet.”

November elsején a megdicsőült lelkekről emlékezünk meg, nemcsak azokról a szentekről, akik nevesítve vannak a kalendáriumban. Zsellér Attila, plébános, Hajdújárás: „Az a célunk, hogy az Isten hívására választ adjunk és úgy éljük meg az életünket, ahogy Isten szeretné. A probléma az, hogy ezt csak akkor tudjuk, hogy sikerült-e, ha a halálon átlépünk. Attól függően, hogy ha sikerült ezt a célt megvalósítanunk, akkor a megdicsőült egyházhoz tartozunk, és ezt ünnepli az egyház mindenszentek napján.”

A halottak napját viszont azoknak a lelkeknek szentelik, akik hitük szerint még a tisztítótűzben szenvednek. A magyar katolikus parasztság úgy tartotta, hogy ez a halottak visszajárásának ideje is. Éjszakára ételt is vittek ki a sírokra. A néphagyományban tilalmak is kapcsolódtak ehhez naphoz, például nem volt szabad mosni. A hiedelem szerint akkor a hazajáró halott vízben állt volna. Silling Léda, néprajzkutató: „Csendesebb ünnep, mint esetleg a templombúcsú, vagy a karácsony, húsvét, amikor ünnepelünk is, de ez természetes. Megemlékeznek rá. Akik meg nincsenek otthon, azok akkor, amikor szól a harang hat és hét óra között, rendesebb helyeken még szól a harang egy órán át, régebben tovább szólt, azok otthon gyújtanak gyertyát a halottakért. Szóval fontos, jelentős ez a nap nekünk.”

Az ünnepek miatt november elsején és másodikán a szabadkai temetőkapuk este 9 óráig nyitva lesznek.