Dokumentumfilm a madéfalvi székelyekről

Az al-dunai bukovinai székely közösségekről is szó esik a népszerű alkotásban, amely Madéfalvától Bonyhádig kíséri végig a bukovinai székelyek vándorlását.

A Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesületben sokan megjelentek, akiket érdekelt a Maroknyi székely – Otthon az ötödik hazában című 100 perces mozi. A film 63 ember elbeszélése által nyújt betekintést a bukovinai székely népcsoport életébe.

Biszak Attila: „Most nézvén a filmet, az érzés, hogy a helyen, ahol a dédszüleink éltek csak annyi maradt, ami a kövön lehet látni, a neveket meg a temetőt, szóval hogy nincsen több magyar, de jó érzés, mert vannak emberek, akik a temetőt megvigyázzák, fenntartsák.”

Sándoregyházáról többen is ellátogattak a filmvetítésre. Csernik János: „Én egy tíz éve, hogy kezdtem érdeklődni az őseimről, és ahogy a filmet is néztem, még a film elején megdobban a szívem, mert láttam, hogy a Csernikekkel kezdődött a film, igaz a Csernik kősírtól, Hadikfalváról mutatták, ott kezdték a filmet.”
 

A Hertelendyfalván élő bukovinai székelyek az odatelepítés után 137 évvel is beszélik az ősöktől örökölt nyelvet és őrzik a hagyományokat. Györfi József: „Kicsit közelebb meg tudtunk ismerkedni néhány dologgal, ami nekünk még idáig nem volt annyira ismert, habár tanárainktól, megboldogult Varga Sándortól sokat hallottunk erről az eseményről. Lehet, hogy akkor gyermekésszel, gyermekfejjel nem akartuk ezt így elfogadni, megérteni.”

A filmben megjelennek a hertelendyfalvi adatközlők közül is néhányan. Balog Anna: „Nagyon el vagyok ragadtatva! Nem is gondoltam, hogy ilyen szép lesz minden. Minden tetszett. Azt gondoltam, hogy nem tudok eljönni, mert nem nagyon jól érzem magamat, de mondom, csakis eljövök, hát jöjjünk el, s lássuk meg, hogy mi van.” 

A bukovinai székelyek történetéről szóló filmet november óta több magyarországi, székelyek által lakott településen bemutatták, január 7-én pedig Madéfalván láthatta a közönség az alkotást.

A hertelendyfalvi bemutatón jelen volt Szél Mónika, a rendező asszisztense, aki a film készítésének céljairól beszélt: „Most még élnek azok a közel száz éves korhoz közelítő nénik, bácsik, nagyszülők, dédszülők, akik még tudnak mesélni, és éppen ezért szerettünk volna egy olyan filmet elkészíteni, ami a következő generációnak, a fiataloknak is jelent valamit, és ha csak annyit tudunk bennük elhinteni, hogy elinduljanak valamilyen irányba és érdeklődjenek a saját családjuk, vagy egyáltalán a bukovinai székelység iránt, akkor nekünk már nyert ügyünk van.”

A bukovinai székelyekről szóló filmet a tervek szerint további székely kötődésű településeken is bemutatják majd.