A vajdasági magyar mozgókép napja

Érdekli-e a vajdaságiakat a saját sorsuk, vagy inkább elmenekülnek egy mesevilágba – teszi fel a kérdést Siflis Zoltán. A filmrendező szerint az emberek közérzetétől függ, hogy megnézik-e a vajdasági mozgóképes alkotásokat. Szabadkán a vajdasági magyar mozgókép napja alkalmából péntek este filmvetítést tartottak. Az elmúlt 2-3 év vajdasági alkotásait mutatták be a közönségnek. A filmeket a Pannon Televízió is műsorára tűzi a hétvégén. Október 13. a vajdasági magyar mozgókép napja. 1910-ben ezen a napon nyitotta meg Lifka Sándor Szabadkán az első kőfilmszínházat. Ebből az alkalomból péntek este filmvetítést tartottak Szabadkán az elmúlt időszakban készült vajdasági alkotásokból. Összesen négy dokumentum- és portréfilmet mutattak be a közönségnek. A vajdasági filmrendezők az elmúlt mintegy másfél évben nem tudtak új filmet készíteni. Egyetlen komolyabb dokumentum- vagy játékfilm elkészítése ugyanis 5-10 ezer euróba kerül. Kellő támogatás nélkül ezt csak kevés rendező tudja biztosítani filmjéhez – mondta Siflis Zoltán filmrendező. „Az igazi irodalom és filmművészet országokon belül van, műhelyeken belül. A kérdés az, hogy a közönséget érdekli-e az a világ, amit a filmművészet, főleg a mi filmművészetünk tükröz. A mai társadalomban az embereknek olyan közérzetük van, hogy inkább elmenekülnek egy más mesevilágba” – véli a rendező. Siflis Zoltán szerint a filmalkotók feladata egy évszázaddal ezelőtt az volt, hogy a közönséget meghódítva becsalogassák a mozikba, most pedig az, hogy visszacsalogassák oda őket. A Pannon Televízió is részt vesz a megmozdulásban. A hétvégén több vajdasági dokumentum-, játék-, illetve portréfilmet is vetít. Ezek: a Hangvarázsló, Mire megvirrad, Egy ismeretlen naplója, Szivárványkígyó, Ébredés, valamint A földet nem vitték el.