Javában tart a farsangi időszak
Az élet örömének ünneplése, a tivornyázás időszaka vette kezdetét január 6-án, vízkeresztkor. Javában tart a farsangi időszak, már amennyire a járványügyi helyzet engedi. Az ehhez köthető szokások helyszínenként változnak, azonban jelentéstartalmuk többségében a párválasztáshoz köthető.
A későbbi tavaszi-nyári munkálatok ideje, vagy az ezt megelőző nagyböjti időszak nem volt alkalmas összejövetelek szervezésére. A paraszti világban így a farsang a fékeveszett mulatozásokban csúcsosodott ki. Nagy Gergő: „Az volt az az időszak, amikor a lányok a fiúk számára készítettek egy bokrétát. A farsang farkán a fiúk feltették a bokrétát, ha ők is komolyan gondolták a nők felé ezt a gesztust. Ugye, értjük, hogy itt miről van szó. Ez valójában a párválasztás időszaka volt. Valamikor az eljegyzések és a lakodalmak ebben az időszakban történtek. Ma ez már másként csapódik le. Inkább csak egy buli, báli időszak, ami megmaradt ebből az egészből.”
A temerini népi szokások leginkább a farsang farkához köthetők. Ez a farsangvasárnaptól húshagyó keddig tartó három napot öleli magában. Ilyenkor a helybéli magyarság megkísérel a hagyományostól eltérni. A legények asszonyruhát öltenek, az eladósorban megöregedett nők farönköt vonszolnak maguk után a hagyományos körmenetben. Mindeközben pedig énekelnek. Ádám István, gondnok, Tájház, Temerin: „Ami a produkciót illeti, ezt a piactéren felállított színpadon, idestova 20 éve mutatjuk be, autentikus, helyi gyűjtés alapján. Kántor, pap, siratóasszonyok és persze a Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület alkalomadtán kisebb műsorral is díszíti az egész rendezvényt.”
A farsanghoz köthető legfontosabb helybéli elem a nagybőgőtemetés. Húshagyó kedd éjfélkor megszűnt a muzsika. Másnap, hamvazó szerdán a nagyböjti időszak vette kezdetét. Csorba Béla, néprajzkutató: „A hagyománytisztelő őseink, tisztában voltak azzal, hogy itt most a muzsika negyven napra, egészen húsvétig, meghal. Ezt jelképesen elkellet temetni. Akkor feltették a kocsma asztalra, vagy épp a billiárd asztalra, az volt a ravatal. Felhelyezték a nagybőgőt, letakarták kocsmai asztalterítőkkel. Beöltözött legények voltak a siratóasszonyok.”
Ahol nem tambura vagy vonós zenekar szolgálta a talpalávalót, ott tubát temettek a temeriniek. Az alkalmi gyászt követően a hangszerek gyakran feltámadtak egy utolsó tánc erejéig. A hiedelem szerint minél magasabbra ugrottak a fiatalok, annál nagyobbra nőtt az évben a kender.
