Még egy ok, hogy vigyázzunk a bálnákra
Ezért a bálnapopuláció túlhalászásának befejezése is csökkentené a szén-dioxid mennyiségét a légkörben. Pusztulásuk után a bálnák a testükben tárolt rengeteg szén-dioxidot az óceán fenekére viszik, ahonnan az nem tér vissza a légkörbe. Ugyanakkor a bálnaürülék megtermékenyíti az óceánt, melynek következtében nagy mennyiségű fitoplankton keletkezik. A fitoplankton szervezetek a vízi, elsősorban az óceáni tápláléklánc nélkülözhetetlen résztvevői, emellett fontos szerepük van a Föld légkörének oxigénháztartásában. A fitoplankton szervezetek az atmoszférában lévő oxigén legalább 50%-át termelik, és a világon termelt összes szén-dioxid körülbelül 40%-át nyelik el. A szén eltávolítására képes óceáni ökoszisztémák a bolygó körülbelül 1%-át fedik le, de ők felelősek az óceánok által elnyelt szén-dioxid mintegy feléért. Ezek az ökoszisztémák körülbelül 30-szor gyorsabban képesek felszívni a szén-dioxidot, mint az esőerdők, vélekedik dr. Oscar Serrano, a nyugat-ausztráliai Edith Cowan Egyetem tengeri ökológusa. Az elmúlt évtizedekben a halászat eredményeként a kék szén nagy része a légkörbe és nem az óceán fenekére került – mivel túlzott mennyiségű halat és bálnát távolítottak el a vizekből. 1950 óta az ágazat 730 millió tonna szén-dioxidot juttathatott a légkörbe. Szakértők becslései szerint a jelenlegi bálnapopuláció a tömeges fogások előtti szint negyedére csökkent. Ha a populáció visszatérne az eredeti szintre, és így a fitoplankton mennyisége akár csak 1%-kal is növekedne, az további százmillió tonna szén-dioxid megkötését tenné lehetővé évente.
