Advent negyedik vasárnapja a szereteté
Míg a múlt héten, örömvasárnap Szűz Mária, addig most Keresztelő Szent János áll az advent középpontjában. Ő hirdette Jézus eljövetelét.
Ezen a vasárnapon már teljes fényében áll a koszorú, hiszen mind a négy gyertyát meggyújtjuk. Mindegyik szimbolizál egy fogalmat, egy érzést: a hitet, a reményt, az örömöt, a szeretetet.
Az advent a keresztények számára nem csak a várakozás, hanem a felkészülés ideje is, amikor Jézus születésének ünnepére készülnek.
Ég már a hitet, a reményt és az örömöt jelképező gyertya az adventi koszorún. Ezen a hétvégén a negyedik gyertyát, a szeretet jelentő gyertyát gyújtottuk meg, ami Keresztelő Szent Jánost szimbolizálja. A keresztény közösségek számára ez az időszak az elcsendesedést, és az önvizsgálatot jelenti.
Urbán Zsuzsanna, Tiszakálmánfalva: „Törekszem rendszeresen a hajnali miséket látogatni, mert úgy érzem, hogy nem csak a külsőleges nagytakarításra van szükség, hanem a lelkünket és a szívünket is ki kellene takarítani attól a nagyon-nagyon sok mocsoktól, amit nekünk ez a mai világ ad, nyújt, és amit mi akaratlanul, egyszerű emberekként fogadunk és magunkba zárunk.”
Az adventi időszak a várakozás és lelki felkészülés ideje, amikor a hitet, a reményt, az örömöt és a szeretetet kell erősíteniük magukban. A katolikus egyházban ilyenkor pirkadat előtt, hagyományosan hat órakor szentmisét, úgynevezett rorate miséket tartanak, amik az adventi időszak liturgikus sajátosságának számítanak.
Magyar Zsolt, plébános, Tiszakálmánfalva: „Az advent önmagában egy olyan alkalom, illetve egy olyan várakozás, amelyben lehetőségünk van magunkba tekinteni, összeszednünk magunkat és egy olyan lelkiismeret-vizsgálatot tartani, ahol valóban elérhetünk valamilyen változást, természetesen nem egyedül, hanem az Istennel együtt.”
Az advent, azaz az eljövetel ideje eredetileg a negyedik századi szokáshoz kapcsolódik, amikor vízkereszt ünnepén kereszteltek és az ezt megelőző három hétben böjtöltek a hívek.
