Egyre több a külföldi Nagybecskereken

Nagybecskerek Város területén tíz év alatt majdnem 19 ezerrel csökkent a lakosok száma. Magában a városban most valamivel több mint hetvenezren élnek, az egykori 81 ezer helyett.

A Nagybecskereki Rendőrség Hivatal kimutatása szerint az elmúlt kilenc hónap alatt 18.331 külföldi állampolgár járt a Város területén. Közülük 1639 személy kapott vízumot. A legtöbbjük - csaknem 1500 - kínai állampolgár. De voltak nepáli, bangladesi, indiai, pakisztáni, egyiptomi, iraki és iráni vízumkérelmezők is.

Dorogi Endre, tanár, Nagybecskerek: „Ez egy globális folyamat, munkaerő vándorlás. A gazdagabb országokból mennek Észak-Amerikába Nyugat-Európából, azt a hézagot föl kell tölteni közepesen fejlett, és fejlett országokból. Másik oldalt pedig az, hogy a lakosság, különösen Nyugat-Európában nagyon elöregedett. Munkaerőhiány van. Tőlünk is vannak gazdaságilag rosszabb államok, és onnan jönnek, vándorolnak ide az emberek. Na, most kérdés, hogy ez a vándorlás állandó marad, vagy ideiglenes. Például a Linglong gumigyár, az legvalószínűbb huzamosabb ideig itt lesz, mert az egy nagy cég, de a többiek, az idénymunkától függően, itt letelepszenek, vagy csak elvégzik a munkát, és visszamennek. Nem hiszem, hogy ez nagyobb mértékben meg fogja változtatni a lakosság szerkezetét. Különösen a Dél- és Délkelet-Ázsiából származó lakosoknak nincs szándékuk itt maradni.”

A szerbiai törvények lehetővé teszik, hogy külföldi házat vásároljon Szerbiában, aminek köszönve tartózkodási engedély is jár. Ez elsősorban az Oroszországból, és részben a Kínai Népköztársaságból érkezőkre jellemző.

Danijela Radovančev, tulajdonos, GSigma ingatlanközvetítő iroda, Nagybecskerek: „Nagy számban érkeznek, járják a falvainkat, a várost. A legtöbb esetben több vajdasági településen is körbenéznek. Például elszállásolják magukat Melencén, és onnan járják Vajdaságot, keresve a számukra megfelelő házat, a családjuk számára. A legtöbbször a család egy tagja érkezik. Most már egy kicsit lazábbak ők is, de mi is az ingatlanügynökségekben, mert már ismerik a szerbiai jogszabályokat, tiszteletben tartják, tudják, hogy mit vásárolhatnak meg, mit nem. Azt is tudják, hogy milyen dokumentumok szükségesek, és teljesen felkészülve érkeznek hozzánk. Jó állapotban levő házat keresnek, és ami a legfontosabb, hogy azonnal beköltözhető legyen. Tudjuk azt, hogy nekünk is mostanában milyen gondjaink vannak a mesterekkel. Így ők is ettől mentesülni szeretnének. Egykor csak ritkán történt meg, hogy külföldi személy vásárolt nálunk ingatlant, esetleg évente. Jelenleg ez az arány eléri a vevők húsz százalékát.”

Az iskolákban is észlelhető a migráció hatása. Így a legnagyobb kétnyelvű bánáti oktatási intézményben is.

Molnár Attila, igazgató, Szervó Mihály Általános Iskola, Muzslya: „Eddig négy gyerekünk iratkozott be külföldről, Oroszországból. Egy gyerek már három éve jár hozzánk az iskolába. Ő teljesen alkalmazkodott a rendszerhez. Három gyerek jött az idén, azok is nagyon gyorsan alkalmazkodnak. Egy gyerek már tudja a szerb nyelvet, vele már nem lesz abszolút semmi gond. Mind a négy család Muzslyán vásárolt ingatlant. Ide telepedtek, amennyire mi tudjuk. A papírokat elrendezték, meghallgatták a tanácsunkat, úgy csinálták, ahogy javasoltuk nekik. Szerintünk itt fognak maradni. Mondtam, hogy van egy család, amely már harmadik éve itt van. Rendszeresen járnak az iskolába. Munkát is vállaltak, és teljesen alkalmazkodtak ebbe a környezetbe, ahol vannak.”

Zoran Dedić nyugalmazott újságíró, Nagybecskerek gazdaságának jó ismerője szerint mindezeket az embereket valamilyen baj hozta ide. 

„Egyesek pénzzel, tőkével jöttek, legalábbis azok az emberek, akik Oroszországból és Ukrajnából a háború, a mozgósítás elől szökve érkeztek. Mások pedig, akik az ázsiai országokból, legfőképp Indiából, Bangladesből és Pakisztánból jöttek, ők a fiatalságukat és az egészségüket hozták. Ez utóbbiak itt dolgoznak, hogy a keresetükből valamit hazaküldjenek, de nem hiszem, hogy ők sokáig itt maradnak. A horvát példa azt mutatja, hogy az így foglalkoztatott külföldi munkásokra most panaszkodnak, mert mint mondják, éppen, hogy betanították őket, okmányokat adtak nekik, aztán elmentek Németországba, Spanyolországba, ahol nagyobbak a juttatások. Az államnak közvetíteni kell feléjük, hogy tiszteletben kell tartani a jogszabályokat, azokat meg kell ismerni. Csak attól félek, hogy majd rólunk vesznek példát, vagyis, hogy mi hogyan viselkedünk, és mennyire tartjuk tiszteletben a törvényeinket, és hogy majd nem fognak sokat megtanulni a törvénytiszteletről. Úgy gondolom, hogy egyesek szívesen látják őket, mert nyilvánvalóan olcsón dolgoznak, napi 10 óra hosszát. Tehát ez kifizetődik azoknak, akik alkalmazzák őket. Másrészt, nem jó, mert a mi embereink juttatásait is visszaszorítja az olcsó munkaerő. Az államnak itt is lépnie kellene, hogy ezek az emberek ne legyenek kizsákmányolva, a munkahelyen ne bánjanak velük rosszul.”

Augusztus negyedikén életbe lépett a Külföldiekről szóló törvény módosítása, amely tovább könnyíti a külföldi polgárok szerbiai letelepedését, így a becskereki rendőrségen a kérelmezők számának a további emelkedésére számítanak. Ezt valószínűsíti a Nagybecskereket Belgráddal és Újvidékkel összekötő autóút kilátásba helyezett építése is.