„Szeretném, ha lennének barátaim”
A kis Zolika a ház udvarán labdázik. Leginkább a szabadban szeret játszani, mivel az épületben még áram sincs. A Bošković családban ő a legidősebb gyerek, hárman testvérek, de hamarosan már négyen lesznek.
Bošković Zoltán:
„- Hány éves vagy?
- Hat.
- Szeretsz óvodába járni?
- Igen, szeretek.
- Miért?
- Azért, mert szeretném, ha lennének barátaim.”
A család két éve él jelenlegi otthonukban, igen nehéz körülmények között. Áram már tavaly óta nincs a házban. Maga az épület is nagyon rossz állapotban van. A falak düledeznek, és a tetőszerkezet is megromlott.
Bošković Zorica:
„- Két éve, hogy itt vagyunk. Tavaly karácsony előtt két nappal kikapcsolták az áramot. Nem bírtuk fizetni. Víz is van sok. Nem tudjuk kifizetni, kevés pénzünk van, kevés a gyorssegély, amit kapunk, az nagyon kevés. Három gyerek van, a nagyobb gyerek elkezdett óvodába járni. Mindig van valami az oviban is, amit ki kell fizetni. Nem tudtunk mindent kifizetni.
- Tűzrevalóra jut?
- Nagyon kevés, ami van, azt gyorsan eltüzeljük. Hosszú lesz a tél.”
Épp ezért a házban csak egy szobát fűtenek. A konyhában és a fürdőszobában nem melegítenek. A villanyszámlájuk 46 ezer dinár. A család szociális segélyből, gyerekpótlékból és alkalmi munkából próbálja fenntartani magát. A Szabadkai Segítő Csipet Csapat igyekszik pénzt gyűjteni a családnak.
Az adományozók a 062/8953-441-es számon érdeklődhetnek.
