Hangszeres népzene ébresztőnek
A közmédia és a Hagyományok Háza közös műsora június első hetében csallóközi-szigetközi dallamokkal várja hallgatóit. A szerkesztő ezúttal is az Utolsó Óra gyűjtéssorozat felvételeiből ad ízelítőt.
A Kossuth Rádió „Hajnali”- Népzenei összeállítás korán kelőknek című műsora első nyári adását Szigetköznek-Csallóköznek szenteli.
A Szigetköz Magyarország legnagyobb szigete; az Öreg Duna és a Mosoni-Duna határolja, a kisalföldi nagytájhoz tartozik a Győri-medencében. Északról, a Dunára nézve tükörtájként érintkezik testvérszigetével, Csallóközzel, ami 1918-ig a Magyar Királyság szerves részét képezte, megosztva Pozsony és Komárom vármegye között. Lakossága az 1940-es évek második felében történt ki- és betelepítések ellenére is döntő többségében magyar. A vidék nagyon gazdag népzenéje egykor Kodály Zoltán érdeklődését is felkeltette, nem véletlen, hogy a híres zeneszerző-zenetudós első gyűjtőútja a Csallóközbe vezetett.
E vidék jellegzetes tánctípusa a verbunk. Ritkább, de történetileg rendkívül fontos a csoportos körverbunk. A lassú és friss részre tagolódó körtánc első részét vállon összefogódzva járják. A kísérődallamok jellegzetes múlt századi hangszeres verbunkok. A pásztortáncok maradványait a Csallóközben és Szigetközben a seprűs és üveges táncok képviselik.
A szigetközi-csallóközi csárdás szegényes motívumkincsű, amelyben ma már például a lippentős motívum is alig fordul elő. Szigetközben is ismert a lakodalmi menyasszonyfektető gyertyás tánc, mégpedig a libasorban kígyózó, úgynevezett labirintus formája. E vidék tánckultúráját sajátosan színezi a német nyelvhatár közelsége; Csallóközben és Szigetközben e páros táncok közül különösen a sottis polka igen kedvelt. A terület tánczenéjében a korai verbunkos zene nyomai, például a verbunk frisse, valamint a lassú műverbunk számos dallama ma is megtalálható. A galántai cigánydinasztiák az egész Osztrák–Magyar Monarchia területén híresek voltak, dallamkincsüket Kodály a Galántai táncok című művében tette halhatatlanná.
A két világháború között Szigetközben és Csallóközben még használták a dudát. A behatoló nyugati tánczene dallamanyaga is kapcsolódott a dudához, például a dudapolka esetében. A Szigetköz, csakúgy, mint a Csallóköz rengeteg dudanótájáról is ismert, viszont ez az egyetlen magyar terület – elzártabb őrségi vidékek kivételével -, ahol siratót nem lehetett találni. A csallóközi gyűjtést 1902-ben egy Fülöpp Gyula nevű pozsonycsákányi kántortanító kezdte. Tőle függetlenül Kodály 1905-ben, Bartók Béla pedig 1911-ben Nagymegyeren folytatta. A meg-megszakított folyamatot Ág Tibor élesztette újra.
A Hagyományok Háza Hajnali című műsora zenei összeállításában a hallgatók az Utolsó Óra gyűjtéssorozat felvételeiből hallhatnak válogatást.
