A zsidók meghurcolására emlékeztek Nagybecskereken
Isak Asiel, Szerbia főrabbijának imája után a Begába dobott koszorúkkal emlékeztek Nagybecskereken arra az 1200 bánáti zsidóra, akiket 1941. augusztus 18-án szállítottak Belgrádba. Ezzel szinte eltűnt a bánáti zsidóság. Kovács Teodor, Törökkanizsa: „Egyike volt a tragikus napoknak, amiket túl kellett élnünk, hogy ma itt lehessünk. De ez így történt. Nem ért semmit az értelem, éles eszűség vagy a találékonyság. Nem, hogy az nem kellett, hanem nem ért semmit, ha nem volt óriási sok szerencséd, hogy túléld, amibe viszont nem volt beleszólásod. Nehéz volt, szégyenteljes.”
A deportálás 77-ik évfordulóján Sván Ernő is jelen volt, aki kétéves korában édesanyjával került fogságba. Sván Ernő, Nagybecskerek: „Először a mai mezőgazdasági iskolába, ott volt a gyűjtőtábor, onnan pedig elkerültünk dereglyékkel Belgrádba. Én arra már nem emlékszem, csak tudom az édesanyámtól, hogy volt, miképpen volt. Szerencsémre dr. Várady József kimentett december vége felé. Az édesanyámat pedig egy évre rá sikerült viszontlátnom.”
A nagybecskereki zsinagógát a második világháborúban felrobbantották, a múlt század hetvenes éveiben pedig felszámolták a zsidó temetőt is. A város zsidó közösségének régi álma, hogy egy méltó emlékhelyet teremtsen magának. Radin – Czabafi Mária, tag, Nagybecskereki Zsidó Hitközség: „Ez az ötlet és ez a kívánság városrendezési gondokkal van összekapcsolva, úgyhogy szerintünk ebben a pillanatban ez most nem reális. De viszont az, amit meg tudunk csinálni és meg fogunk csinálni, hogy a zsidó emléktemetőben táblát állítsunk fel, és oda felírjuk az összes áldozat nevét.”
A Nagybecskereki Népmúzeumban is megemlékeztek a zsidók meghurcolásáról, amelyen Szabados Róbert, a Szerbiai Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke szólt az egybegyűltekhez. A szerbiai zsidók az első világháborúban címmel pedig kiállítás nyílt, amelyet szeptember 8-ig lehet megtekinteni.
