Verebes Ernő Gerendák című drámáját mutatták be Zentán
A nézők láthatták, ahogyan a búza jelképesen lisztté, a liszt pedig lélekké változik. Ez az átalakulás az egész előadásban fontos szerepet játszik.
Egy kis faluban imaházzá alakítanák a helyi szélmalmot. Jósika, a malom szélmolnárja, munka híján családjával együtt a malomban szeretne maradni. Ezért az odaérkező papnak felajánlja, hogy a templom sekrestyése és karbantartója lesz. A plébános nem tud vele mit kezdeni, de megengedi, hogy ott maradjanak.
Ferenci Attila, színművész, „Jósika”: „Nekem meg kellett harcolni a Jósikával, Jósika figurájának az előadás közben meg kellett harcolnia ugye a kísértéssel, meg kellett harcolnia azzal a döntéssel, hogy most a családot otthagyva feláldozza-e magát templomért. Az, hogy a malom templommá változzon, az, hogy András atya megérkezik, mint egy ilyen borkedvelő, részeges emberke, akit valahova a világ végére elküldték, hogy ne lássa senki se, ez az előadás alatt válik igazán pappá.”
A darab rendezője elmondta, hogy számára ez az előadás egy ima. Úgy véli, hogy a külső fenyegetettségben egyetlen lehetőség van: az, hogy ha mi magunk is templommá alakítjuk a belsőnket.
Rideg Zsófia, rendező: „Ez a szélmalom, ami templommá alakul, az mi magunk vagyunk, tulajdonképpen, ha templommá tudunk alakulni, akkor fogunk megmelegedni a külső fenyegetettségtől.”
A darab fő története, amely szerint a malomból templom lesz, fontos jelentést hordoz magában.
Verebes Ernő, a darab szerzője: „Ez egy állandó folyamat. Tehát ez az átalakulás, ez a transzformáció, ez gyakorlatilag a liszt és a szellem közötti valamiféle fiktív kapcsolatot próbálja boncolgatni.”
Az előadás a Magyar Kormány, a magyarországi Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, valamint a vajdasági Keresztény Értelmiségi Kör közreműködésével valósult meg.
