Hajnal Jenő: Március 15-e mindenek előtt a fiataloknak, a fiatalokról szól
Igehirdetésében Halász Béla református püspök hangsúlyozta: nemzetünket nem lehet elválasztani a kereszténységtől – a nemzetet a hit tartja meg.
A református istentiszteletet követően a falu központjában lévő, Magyarország felé néző Kossuth szobornál a felszólalók az 1848-49-es forradalom és szabadságharcra való emlékezés felelősségét emelték ki. Azt, hogy mit is jelent ma magyarnak lenni a Délvidéken, a szórványban. Hiszen a ma szabadságát már ajándékba kapták a későbbi nemzedékek - hangsúlyozta Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke. A felelősség az mindig elsősorban a közösségért, a nemzetért vállalt felelősség, és ma, a 21. században, épp ebben az évben azt látjuk, hogy nemzetként is, európaiként is azt a felelősséget kell fölvállalnunk, amely a közösségeinket magyarnak, anyanyelvében erősnek, hitében megtartónak akarja látni - mondta Hajnal Jenő. Majd kifejtette: ha mindent megteszünk a hazáért, akkor van esélyünk a jövőre is.
Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke: „A jövő pedig csak akkor tud elénk rajzolódni, ha a fiatalságban bízunk. Március 15-e épp ezért mindenek előtt a fiataloknak, a fiatalokról, nekünk pedig a fiatalokkal való törődésről kell, hogy szóljon.”
Kossuth Lajos egyetlen bánsági szobrát 1904-ben állították fel a vidéken élők önkéntes pénzadományaiból. Hányatott sorsa volt: meglőtték, lelökték a talapzatáról, aztán 111 év után ellopták. A magyarittabéiek azonban nem hagyták elveszni a végeken élő bánsági magyarság legfontosabb jelképét. Határon átnyúló együttműködéssel elkészült az új Kossuth-szobor.
Patai Attila, Magyarittabé: „A magyarittabei polgárok szerintem köszönettel mondanak minden évben hálát a Magyar Nemzeti Tanácsnak és a magyar államnak, hogy vissza tudtuk állítani ezt a Kossuth-szobrot. Ami nagy büszkeségünk, és méltóan óvjuk és vigyázzuk a következő nemzedéknek.”
A megemlékezésen Vicsek Annamária szerbiai oktatási államtitkár mondott ünnepi beszédet. Mint mondta, nekünk nem egy olyan szabadságharcot kell vívnunk, amit 171 évvel ezelőtt a márciusi ifjaknak: „Sokat tanulhatunk tőlük, hiszen a vajdasági magyarságnak a megmaradása, szülőföldön való megmaradása, illetve a számunknak a megmaradása és a remélhető növekedése, az a célunk, illetve az a reményünk, ami a vajdasági magyar közösségnek a megmaradását jelenti.”
A kegyelet virágait a Kossuth-szobornál elsőként Magyarittabé polgárai helyezték el. Koszorúzott a Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Szövetség, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, a vajdasági önkormányzatok és civil szervezetek képviselői.
