A vöröshasú unkát, a réti csíkot és a vidrafüvet is mentik
Az emberi hatásra bekövetkező klímaváltozás és a biológiai sokféleség drámai csökkenése következtében egyre növekszik a veszélyeztetett fajok száma és csökken a fajok élőhelye. Az SZTE Ökológiai Tanszéke határon átnyúló projektjében a Palics–Ludas vízgyűjtő vizes élőhelyeinek fenntartható kezelésére dolgoz ki módszereket, ezzel is megakadályozva vagy lassítva olyan ritka, különösen védett fajok kipusztulását, mint a réti csík, a lápi póc és a vidrafű.
A Kiskunság és az Észak-Vajdaság területén található vizes élőhelyek jobb, természetvédelmi célú kezelésére dolgoznak ki módszereket magyarországi és vajdasági szakemberek. Az SZTE Ökológiai Tanszékének tudományos munkatársa, Dr. Tölgyesi Csaba elmondta: a vízelvezető csatornák élővilág megőrző képességét hivatott körüljárni a kétéves projekt. A régió belvízelvezető csatornáira olyan kezelési javaslatrendszert dolgoznak ki, amellyel maximalizálni tudják a megőrzött élővilágot.
A projektben érintett terület két zónából áll: a Palicsi- és Ludas-tó néhány tízezer hektáros vízgyűjtő területe érinti a Vajdaság északi és a Kiskunság déli részét is, ez teszi kiemelten fontossá a határon átnyúló kooperációt. Ezen kívül szerettük volna a csatornákat tágabb földrajzi kontextusban is értelmezni, ezért a vizsgálatunk kiterjed az egész Kiskunság területére Bács-Kiskun megyében, Csongrád megye Duna-Tisza közötti részén, valamint a Vajdaság északi, a tavakat is magába foglaló területén – teszi hozzá a projekt szakmai vezetője.
A cél tehát, hogy az ezen a területen megtalálható állat- és növényfajok kipusztulását megakadályozzák és lassítsák úgy, hogy vizes menedékhelyeket tartunk fenn. Ezek a csatornák zöld folyosókat képeznek a tájban, ezáltal egymástól elszeparált élőhelyeket is összeköthetnek majd.
A kezelési terv megvalósításával számos különleges faj is megóvható, megmenthető. A vízi környezethez kapcsolódó, fokozottan védett halfajok közül például a lápi póc és a réti csík. Szintén menedékhelyet nyújthatnak a csatornák a kétéltűek közül a vöröshasú unkának, a növények közül pedig a térség egyik megritkuló fajának, a zsombéksásnak vagy a kihalás szélére sodródott vidrafűnek.
A 24 hónapos projektben a Szegedi Tudományegyetem Ökológiai Tanszékének kilenc munkatársa vesz részt. Együtt dolgoznak az SZTE Füvészkerttel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem bajai Eötvös József Főiskola Vízellátási és Környezetmérnöki Intézetével, a Kiskunsági Madárvédelmi Egyesülettel és a Palics-Ludas Közvállalat munkatársaival. A fajmentő projekt résztvevői a megvalósítás során maguk is figyelnek arra, hogy minél kisebb ökológiai lábnyomot hagyjanak a veszélyeztetett fajok mentése közben.
„A határon átnyúló Palics–Ludas vízgyűjtő vizes élőhelyeinek fenntartható kezelése" című, SWeM-PaL akronimű és HUSRB/1602/12/0014 azonosítószámú projekt az Interreg–IPA Magyarország–Szerbia Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében valósul meg.
