A Palicsi Állatkert igyekszik minden sérült állatnak segíteni

Két kis gólya, egy fakopáncs, baglyok, egerészölyv, sok vércse. Egyebek mellett ezek az állatok találhatók jelenleg a Palicsi Állatkert állatmentő részlegén. 

Hűsölő oroszlánok, a forróságot nehezen viselő barna medve, örökké játékos vidrák. Csak néhány a Palicsi Állatkert lakói közül. A látogatók őket ismerik és az állatkert munkatársainak is az egyik fő feladata az ő gondozásuk. Sokan nem tudják, de emellett van még egy legalább ennyire fontos missziójuk. Ez pedig az állatmentés.

Ez a kis fakopáncs néhány nappal ezelőtt került a Palicsi Állatkertbe. A tollazata kicsit tépett volt és láthatóan le volt gyengülve.

Óvári Krisztián biológus szerint az állatoknak ilyenkor sokat segít a glükózoldat: „Ilyenkor annyit tehetünk, hogy egy kicsikét így a csőréhez illeszteni, akkor a kapilláris beszívja, és ő azt felfogja. Már lehet látni, hogy mennyire iszik.”

Ezután megetette a kis madarat a biológus. Szerencsére nem ellenkezett, két kukacot is jóízűen elfogyasztott.

Két kis gólya is bekerült az állatkert mentőközpontjába, miután kiestek a fészekből.

Őket naposcsibékkel etetik, de mielőtt odaadnák nekik a finom falatokat, kálcium és B-vitamin tablettákkal fűszerezik meg azt, hogy minél előbb erőre kapjanak a madarak. 

Óvári Krisztián, biológus, Palicsi Állatkert: „A kicsikék többet esznek, mert nekik nagyon fel kell fejlődni, nagyra megnőni, hogy utolérjék a gólyákat. És nem olyan sokára, mondjuk olyan egy hónap múlva már szép nagyok lesznek, és két hónap múlva széttárják a szárnyukat és kiröppennek a fészekből.”

Ez az ideális eset és a boldog vég. Az állatkert munkatársai igyekeznek minden segítséget megadni az állatoknak. Ha azonban mi magunk találunk sérült állatot, több dologra is oda kell figyeljünk. Egyrészt, ha csak lehet, törölközővel fogjuk meg. Ha van otthon glükózoldatunk, adjunk nekik. Ha van rá lehetőségünk, vigyük el állatorvoshoz. A legszerencsésebb azonban az lenne, ha a Palicsi Állatkertbe vinnénk őket, hisz ott lesznek a legjobb kezekben. 

Óvári Krisztián, biológus, Palicsi Állatkert: „Nem bírunk mindig kimenni, mert nagyon sokan hívnak minket és nem igazából tudunk szaladgálni az állatkertből, mert az úgy nem működik, hogy kiakasztjuk a cetlit, hogy 10 perc múlva jövünk, és mindenki elment valahova. A másik dolog meg az, hogy igyekezzenek kilenc és hat óra között behozni az állatokat, amikor a pénztár dolgozik, mert ha a pénztárosnak szólnak, ő mindig tudja, hogy kit kell hívni ilyenkor és kit kell keresni.”

Számos olyan állat is van azonban a mentőközpontban, amelyek már soha nem térhetnek vissza a természetbe különféle okok miatt, és az állatkert nyújt biztos menedéket a számukra.