Nehéz helyzetben a szerbiai tejtermelők (videó)
2016.10.20
08:01
Ellehetetlenítik a tejtermelőket az utóbbi két évben megszabott szigorú előírások, a korlátlan tejbehozatal és a feldolgozók monopolhelyzete - állítják a gazdák. Egyesek felszámolták a törzsállományt, mert a nyers tej alacsony ára nem fedi még a termelési költségeket sem, nemhogy hasznot hozna. A juhtenyésztés talán az egyetlen olyan ágazat, ami valóban jövedelmező.
Negyven fős állatállomány, havi 8-9000 ezer liter kiváló minőségű tej. A moholi Ambrus családban mégsem tudnak komolyabb előrelépést megvalósítani, mert a 32 dináros ár nem szavatol jövedelmet. Tamás gazda viszont más ágazatban nem lát érvényesülést.
Ambrus Tamás, tejtermelő, Mohol: „Egyrészt jó, hogy kapunk rájuk állami földeket, azért éri meg, valamint a szubvenció, a 25 ezer dinárt megkapjuk rájuk, eddig még egy kicsit késve, de minden évben átutalta az ország. Szeretet, családi vállalkozás, be vannak állítva az objektumok, nem szeretnénk, hogy üresen álljanak, hátha változik a helyzet, nagyon bízunk benne, nagyon bízunk benne, azt mondják, hogy ott kell megkeresni, ahol elveszik.” A fennmaradás érdekében a tejfeldolgozás felé fordult a család. A házi termékek iránt van kereslet, de a megcsappant vásárlóerő miatt itt is körülményes az értékesítés. Ambrus Ildikó, tejfeldolgozó: „Van aki becsüli a kézműves ipart, ez is oda tartozik, a kézzel készített sajt, az nem gyári, és van, aki becsüli, az meg is veszi.” Bár üveglábakon áll a hazai állattenyésztés, a juhászat talán az egyetlen olyan ágazat, amellyel valóban érdemes foglalkozni. Külföldi érdeklődéssel, valamint az egyedenkénti 7000 dináros állami támogatással már jövedelmező lehet az ágazat. Az állattartó gazdák abban bíznak, hogy az állami támogatást nem vonják meg tőlük, egyébként nem lenne kifizetődő a tenyésztés. Ugyanakkor kisebb feldolgozó üzemek létesítése is nagyban hozzájárulna az ágazat fellendítéséhez.
Ambrus Tamás, tejtermelő, Mohol: „Egyrészt jó, hogy kapunk rájuk állami földeket, azért éri meg, valamint a szubvenció, a 25 ezer dinárt megkapjuk rájuk, eddig még egy kicsit késve, de minden évben átutalta az ország. Szeretet, családi vállalkozás, be vannak állítva az objektumok, nem szeretnénk, hogy üresen álljanak, hátha változik a helyzet, nagyon bízunk benne, nagyon bízunk benne, azt mondják, hogy ott kell megkeresni, ahol elveszik.” A fennmaradás érdekében a tejfeldolgozás felé fordult a család. A házi termékek iránt van kereslet, de a megcsappant vásárlóerő miatt itt is körülményes az értékesítés. Ambrus Ildikó, tejfeldolgozó: „Van aki becsüli a kézműves ipart, ez is oda tartozik, a kézzel készített sajt, az nem gyári, és van, aki becsüli, az meg is veszi.” Bár üveglábakon áll a hazai állattenyésztés, a juhászat talán az egyetlen olyan ágazat, amellyel valóban érdemes foglalkozni. Külföldi érdeklődéssel, valamint az egyedenkénti 7000 dináros állami támogatással már jövedelmező lehet az ágazat. Az állattartó gazdák abban bíznak, hogy az állami támogatást nem vonják meg tőlük, egyébként nem lenne kifizetődő a tenyésztés. Ugyanakkor kisebb feldolgozó üzemek létesítése is nagyban hozzájárulna az ágazat fellendítéséhez.