Védett madarak tetemeire bukkantak a hétvégén
Az egerészölyv és a barna rétihéja teteme mellett pedig piros színű anyaggal átitatott húsdarabok voltak. A Szerbiai Madártani és Madárvédelmi Egyesület véleménye szerint a madarak tetemei és az otthagyott csalik alapján ismét szándékos mérgezésről lehet szó.
A környezetvédők szerint Topolya környékén valaki már évek óta szándékosan mérgezi a madarakat, eddig azonban még senkit sem gyanúsítottak vagy büntettek meg ezért. Az Arcus Környezetvédő Egyesület most felszólította a rendőrséget, a vizsgálatot végző személyeket és az ügyészséget, hogy haladéktalanul végezzék el a helyszínelést, gyűjtsék össze a bizonyítékokat, a tetemeket küldjék el boncolásra, a csalikat pedig távolítsák el, hogy megakadályozzák a további mérgezéseket. Ez meg is történt.
A környezetvédők elmondása szerint egyértelmű, hogy a keréknyomok alapján valamilyen terepjáróból dobálták ki a mérgezett húsdarabokat, amelyek közt legtöbb volt a baromfihús, de volt köztük mérgezett hurka- és kolbászdarab is. Sok madár fogyasztott belőle, amelyek közt legtöbb volt a védett, ilyen például a réti héja és az egerészölyv is.
Hat barna rétihéja, két egerészölyv, két dolmányos varjú, egy vetési varjú, négy holló és két szarka, továbbá egy róka és több rágcsáló is elpusztult - panaszolta Sihelnik József, a topolyai Arcus Környezetvédő Egyesület titkára. A mérgezés két éve folyamatosan történik, a legutóbbira most, a húsvéti ünnepek alatt került sor: „Legtöbbször a Furadan nevezetű szert használják, az előző évekből tudjuk bizonyítottan, hogy ez volt, most pedig tapasztalatból mondhatjuk, hogy nagy valószínűséggel az, illetve az utóbbi időben, elsősorban tavaly tavasszal illetve ősszel fölfedezett csaliknál találtunk egy fehér anyagot, foszforra gyanakszunk, hogy az lehet a méreg.”
Ez esetben mindkettőt használhatták, és ekkora mértékű pusztítást még sohasem tapasztaltak a környéken - tette hozzá a környezetvédő: „Gyakorlatilag egy 3 kilométer hosszú szakaszon szisztematikusan, kisebb-nagyobb megszakításokkal, de ilyen 100 méterenként, gépjárművel haladva, dobálták kifelé a csalikat.”
A fokozottan védelem alatt álló, elpusztult madarak eszmei értéke meghaladja az egymillió dinárt, de a természetben okozott kár felbecsülhetetlen. Mivel egyes tetemekből már megdézsmálták a ragadozók, felmerülhet a másodlagos mérgezés lehetősége is: „A helyi illetékes vadásztársaság tudhat erről a dologról, ugyanis rókakotorékokhoz, borzvárakhoz volt egy jelentős része rakva ennek a csalinak. És hát ez az időszak az úgynevezett dúvadirtás időszaka.”
A mérgezéssel aljas és embertelen módját választották a dúvadirtásnak, hiszen a méreg nem válogat. Azért is esett nagyon sok más faj is áldozatul, köztük a fokozottan védett madárfajok. Ez már bűncselekménynek számít.
