A fénykép és a mozgásművészet kapcsolata
Harminc évvel első előadásának létrehozása után Nagy József egy globális darabot készít, amely fényképészetet és a mozgásművészetet ötvözi. A nagyszínpadon az emberi test volt az etalon, a fotókon pedig olyan figurák, amelyek körvonalukból ítélve békák lehetnek. Ezekből és néhány talált tárgyból állt össze a fotósorozat a művész. A tárlatot Tolnai Ottó Kossuth-díjas költő, író nyitotta meg, aki elmondta, a művészük új életet lehelt ezekbe a békákba: „Ez a modern művészet alapja, a Lautréamonti szépségfogalom. Amikor a művész két különböző, két távoli dolgot egymás mellé helyez. Ő a varangylemez mellé tett egy különös tárgyat.”
A Mnémosyne azaz emlékezés Nagy József számára egyúttal összegzés is, egy alkotói időszaknak a lezárása: „Még életemben sosem használtam fotót a színdarabjaimban. Ez mindig is egy kihívás volt. Habár én már rég óta fotózom, most úgy éreztem, hogy eljött az idő, most meg tudom csinálni. Így született a MNÉMOSYNE. Ez csak is egy miniatúra lehet, egy rövid gesztus. Idézőjelesen rövid, mivel ez is lehet 20 perc, míg megteremtődik az az atmoszféra, az a helyzet a fotográfiai gesztussal a végén, amikor megmutatkozik a kép is, amiről szó lenne a játékban. Így lett kerek az egész.”
Az idei miniatúra után Nagy József jövőre egy nagy színpadi darabbal szeretne visszatérni.
