Hagyományápolás a bánáti szórványban
Az ott élő magyarok keresik a lehetőséget, hogy gyakorolják kultúrájukat, anyanyelvüket és hagyományaikat, annak ellenére, hogy több tájegységről érkeztek felmenőik. Erre leginkább a Petőfi Sándor Kultúregyesületben és a katolikus egyházban van lehetőségük.
A verseci magyarok nagyrészt vegyes házasságban élnek, így gyermekeik a családban nem tanulják meg tökéletesen az anyanyelvüket. Ezért a Szent Gellért Püspök és Vértanú római katolikus plébánia parókiáján Zsámboki Tímea magyartanár október óta heti rendszerességgel, minden szombaton a délelőtt várja azokat a gyerekeket, akik szeretnének megtanulni magyarul.
„ Nagyjából tizenöt gyermek jár a magyar nyelvi órákra, négyévestől tízéves korosztályig.
- Mennyire nehezíti meg a munkát az, hogy nagy korkülönbség van a gyerekek között?
- Számomra nem okoz nehézséget, hiszen az általános iskolában is összevont osztályokban is tanítok, úgyhogy már megszoktam az efféle csoportokat. A differenciálás módszerét alkalmazom, ami azt jelenti, hogy először közösen dolgozunk, utána a fiatalabb korosztály kap valamilyen feladatot, valamilyen kézműves feladatot, vagy rajzolást, vagy hasonlókat, és addig az idősebbekkel, a nagyobbakkal tudok külön foglalkozni, kicsit jobban belemélyülni a témába.”
Van arra is példa, hogy más vajdasági magyarlakta településről költöztek fiatalok Versecre, munkalehetőséget keresve. Babo Róbert törökbecsei születésű fiatalember, aki pilótaoktatóként dolgozik a verseci Akadémián. Szabad idejében szívesen látogat el a Petőfi Sándor Kultúregyesületbe, ahol kész segíteni is a munkában.
„Az egyesület életében segítek, ahol csak tudok, ha meg kell fogni, ha odébb kell tenni, akkor tudok segíteni, illetve leginkább abban tudok segíteni az egyesületnek, hogy személy szerint hétéves korom óta néptáncolok, és akkor több néptánctáborban voltam, a Batyutábornak a rendszeres résztvevője voltam hosszú éveken át, és elsősorban azért is jelentkeztem ide, amikor ide költöztem Versecre, azzal a szándékkal kerestem fel a verseci magyar egyesületet, hogy folytassam a néptánc továbbtanulását. Nem nevezném tanulásnak, hanem inkább továbbvivésnek, a kultúra megőrzésének, megóvásának. Az egyesület életében tradíció, hogy kedd este, illetve péntek este van összejövetel, akkor az öregebb korosztály énekelni szokott, kártyázás van, ilyen közösségépítő összejövetelek vannak, annyi, hogy ápoljuk a magyar nyelvet, magyarul beszélünk, már csak az, hogy Versecen magyart beszélni az utcán, nem nagyon hallani, de ha az ember ide eljön, akkor mindannyian magyarul beszélünk, és már azzal is tettünk egy lépést afelé, hogy megóvjuk a magyar nyelvet a kihalástól.”
Az anyaország támogatásával jutott el ebbe a szórványközösségbe Kürtössy Péter ösztöndíjas, aki Ürményházán, Versecen és Nezsényben néprajzosként segíti munkájával az itteni magyar közösségeket. Versec, mint városi közeg, külön kihívást jelent.
„A közösségépítésben tudok leginkább segíteni, tehát megtartjuk a magyar nemzeti ünnepeket, ami nagyon-nagyon fontos a közösség számára. Ezen kívül minden olyan kérdésben, amire szükség van és igény van rá, és tudok segíteni, természetesen rendelkezésükre állok. Itt egészen különleges dolgokról is beszélhetünk, tehát néprajzi-művelődéstörténeti előadásokat tudok tartani, vagy tartottam már, itt az adventi népszokásoktól kezdve karácsonyról beszélgettünk, vagy akár, amikor a mézeskalács készítés volt, akkor miközben az asszonyok készítették a mézeskalácsot és díszítették, akkor a méz kultúrtörténetéről és a mézeskalács történetéről tudtam beszélni.”
A Petőfi Sándor Kultúregyesületben a legkisebbek részére ringató foglalkozás keretében nyújtanak lehetőséget a magyar nyelv ápolására. Havonta tartanak ilyen rendezvényt Erdélyi Lenke vezetésével, a Magyar Nemzeti Tanács támogatásával.
„Nagyon támogatók, ők maguk is nyilván ezt támogatják, hogy az anyanyelvük gyerekeiknek megmaradjon, és ezt tovább is vihessék, úgyhogy ebben a szülőkre abszolút tudok támaszkodni, és azt hiszem, hogy az egész kultúrkör itt, erre nagyon-nagyon támaszkodik, és emiatt is működhet ennyi időn keresztül.
- Milyen jövőt lát elő ezeknek a gyerekeknek?
- Azt látom, hogy ha így marad a létszám, és hogyha itt mindig lesz valaki, reménykedem, hogy én is nagyon sokáig tudok itt tevékenykedni, és a motiváció is ilyen marad, akkor ennek bizony van jövője. Hogyha ez így marad, én azt gondolom, hogy egy jó esély van arra, hogy az anyanyelv legalább ápolva legyen, legalább fenntartsák a gyerekek az anyanyelvüket, a magyar anyanyelvet, de hogy ezt még tovább is adhassák, hogyha ez ilyen szinten működik a továbbiakban.”
Az egyesület oszlopos tagjainak többsége már több mint három évtizede támogatja munkájával a közösség fennmaradását. Bene Anna is több csoportban aktív, fő feladata a viseletek karbantartása, de az ünnepekre való készülődés a legszebb időszak számára. Ilyen hagyomány a csigatészta készítés is, amit férfiak, nők közösen végeznek időnként, a találkozások alkalmával.
„Ez egy vidám este, mert furcsa, amikor a férfiak készítik a csigatésztát, nagyon szívesen részt vesznek. Hogy indult be? Itt, Versecen, ez nem szokás, de hát vannak köztünk torontálvásárhelyiek, vannak ittabéiek köztünk, és ők hozták az ő hagyományos, lakodalmas csigatésztájukat, és kapcsolódtunk, persze.”
A verseci Petőfi Sándor Kultúregyesület fenntartása felelős és komoly feladat, de az ifjú tagok jelenléte és aktivitása bátorítás azon idősebbek számára is, akiknek ez az egyesület a második otthona.
