László Sándor kapta a Pataki gyűrű-díjat

László Sándor a Szabadkai Népszínház Klamm háborúja című előadásában nyújtott alakításáért érdemelte ki az elismerést.

Az Újvidéki Művészeti Akadémia színészhallgatóinak Tízes-díját, amely az épület tízes tantermének egy szőnyegdarabkájából áll, ugyancsak László Sándor vihette haza.

Egyedülálló gálaműsort láthatott a nagyérdemű péntek este a Jadran színpadon - a színész kollégák a Pataki gyűrű-díj várományosait játszották el egy-egy részlet erejéig. A produkciót Nyári Ákos rendezte. Az előadás végén az Újvidéki Művészeti Akadémia végzősei mutatkoztak be, majd átadták a saját díjukat, a Tízes-díjat László Sándornak.

Ezután a szakmai zsűri döntését hirdette ki a gyűrű tavalyi nyertese, Pámer Csilla.

László Sándor színész-rendező, az Újvidéki Művészeti Akadémia osztályvezető tanára, az Újvidéki Színház korábbi igazgatója a díjak átvétele után elmondta, számára tanítványai sikerei jelentik a legnagyobb elismerést. „Ott látom megvalósulni magam, amikor ők jók, nekik sikerük van, akkor én azt tudom, hogy ahhoz nekem közöm van, és nekem annyi elég. Természetesen nem haragszom azért, hogyha elismerik az én munkámat is. Ami nagyon-nagyon fontos számomra, hogy a Tízes-díjat megkaptam, és természetesen óriási elismerés maga a gyűrű is.”

A díjazottat a humoros gálaműsorban a lánya, László Judit játszotta el. A zsűri tagja, Tomin Kiss Anikó koreográfus, színész számára izgalommal telt az elmúlt másfél hónap, amíg megnézte a jelölt előadásokat. „Az én döntésem általában intuitív, hogy megérezzem azt az átalakulást, amikor már elveszik valóban a színész a szerep mögött, és hogy létrejön egy új dolog, és ezt a mélységet, amikor meglátom, azt egyszerűen imádom.”

Az Újvidéki Művészeti Akadémia hallgatói titkos szavazással döntöttek arról, ki kapja tőlük a plusz egy szavazatot. Dudás Dániel mesterszakos hallgató saját vizsgaelőadásához is kérni fogja a tanár úr segítségét, szakértő szemét. „Szerintem lenyűgöző egy monodrámát végigvinni úgy, hogy az elejétől a végéig ilyen szinten égjen, és hogy ilyen intenzitása legyen az egésznek, ez nagyon-nagyon nehéz. Nekem is most az a feladatom a mesterszakon, hogy egy monodrámát készítsek, és én rettentően félek tőle, mert ez egy nagyon-nagyon nehéz műfaj, és szerintem ez mindenféleképp elismerést érdemel, hogy ha valaki ezt így, ilyen élvezhetően meg tudja csinálni.”

A gálaműsor a délvidéki magyar színjátszás ünnepének zárórendezvénye volt. A végső előadást fiatalok készítették, a közönség mellett a szakma, a szervezők tetszését is elnyerte. Körmöci Petronella, társulatvezető, Szabadkai Népszínház Magyar Társulata: „Iszonyatosan jó ötletnek találom ezt, hogy egymást nem is kifigurázzuk, mert tulajdonképpen nem, csak eljátsszuk egymást, zseniálisan látszódik, hogy mennyire ismerik egymást a társulattagok, és rettenetesen jó humoruk is van, úgyhogy nagyon tetszett.”

Az előadásban megjelentek a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának színészei mellett az Újvidéki Színház, a Zentai Kamaraszínház és Kosztolányi Dezső Színház művészei is.