Lidércek a szekrényben

Izgalmas előadással rukkolt elő a Szabadkai Gyermekszínház. Környezetünkben és mindenhol a világban, léteznek kitaszított gyermekek, akiket csúfolnak, bántanak, kiközösítenek, mert mások. Ezekhez a gyerekekhez szól a darab, hogy ne féljenek, mert nincsenek egyedül. Lénárd Róbert drámájában kiderül, hogy a Szekrényszörnyek nem is annyira ijesztőek, és hogy amitől elsőre félünk, az később megerősít minket.

Puskás Zoltán, rendező: „Ügyeltünk arra, hogy megmaradjanak a fontos momentumok, amik történnek ilyenkor egy ember életében. Egy fiatalember, egy gyermek életében, amikor főleg az iskolában atrocitások érik, de mértékkel. Azt gondolom, hogy ahhoz, hogy eljusson mindenkihez muszáj óvatosan fogalmazni, de nem szabad elbagatellizálni sem a történetet, hanem komolyan kell venni. Az ember mindig a saját tapasztalataiból táplálkozik.”

László Roland játszotta azt a kisfiút, aki kicsit más, mint a többi gyerek. Félénk, magába húzódó, szemüveges és hatalmas képzelőereje van: „Ilyen fajta kirekesztettséget én nem éltem át, és ilyenkor a színész megpróbál más forrásból tapasztalatot gyűjteni, beveti az empátiáját, annak érdekében, hogy ezt az üzenet átadjuk, ami hatalmas és nagyon fontos.”

Az üzenet pedig az, hogy merjünk olyanok lenni, amilyenek vagyunk és ne akarjunk beleolvadni a szürke tömegbe.
Nyúl Péter és Nyúl Luca:
„- Az a lényeg, hogy mindig legyél önmagad és ne máshoz hasonlítsd magad és ha más másmilyen, mint te, az ne zavarjon téged.
- Nehéz önmagad lenni?
- Szerintem nem, úgy a jó, ahogy te akarod. Nem kell mindig másnak lenni, hogy jó legyél a világnak.”

A gyerekek tehát megértették. A rejtélyes Z generáció nagyon élvezte az előadást.