Többnyelvű darab a Szabadkai Népszínházban

Az előadásban a szerb és a magyar társulat színészei mellett amatőrök és diákszínjátszók is szerepet kapnak.

A szegény boszniai Mileva 1878-ban a mi civilizációnkban című dráma az első olyan fennmaradt szerb színmű, ami egy női drámaíró tollából született. A szerzőnő többnemzetiségű környezetbe helyezi a történetet, amelyben a városi modern és a vidéki konzervatív világ erkölcse ütközik. A nyilvános főpróbán Anđelka Nikolić rendező azt mondta, hogy a 41 szereplő remekül összehangolódott abban a történetben, ahol a magyar, szlovák és roma szereplők az anyanyelvükön is megszólalnak, bár a cselekmény elsősorban szerb közegben játszódik. „Mivel a közösség a témánk, igyekeztünk megtalálni a helyét az előadásban egy közös beszélgetésnek, amelyben a közönség is részt vesz, szó szerint. Azt hiszem ez érdekes.”

Az előadás egy Boszniából menekült család sorsát mutatja be a monarchia időszakától eltávolodva, a mába rántva az akkori történetet. Igor Greksa, színész: „Ez az első ilyen tapasztalatom. Én a magyar kollégákat láttam már színpadon, és élveztem a játékukat, de első alkalommal dolgozunk és működünk együtt egy olyan nyelven, amelyet én egyáltalán nem értek. A magyar kollégák természetesen beszélnek szerbül, nekik ez ebben az értelemben másmilyen tapasztalat.”

Uroš Mladenović, a Szabadkai Gyermekszínház színésze, drámatanár, akinek a diákjai, a Szabadkai Gyermekszínház színjátszói is fellépnek az előadásban. „Mindig is azt reméltem, hogy majd egyszer az életben együtt játszunk, hogy majd valaki közülük színészetre jelentkezik, és akkor majd valamelyik előadásban egy színpadon leszünk, de nem gondoltam, hogy ez ilyen gyorsan megtörténik.”

Az előadás bemutatója csütörtökön fél nyolckor lesz a Jadran színpadon.

Egy modern és egy konzervatív világ szembesülése

Albina Podgradska 1858-ban született Pesten, Josip Podgradski szlovák gimnáziumi tanár, költő és drámaíró kilenc gyermekének egyikeként. Újvidéken elvégezte a négyosztályos leányiskolát, majd 1878-ban befejezte a hároméves zombori szerb tanítóképzőt. A tanári vizsga után a betegsége miatt nem vállalhatott munkát, nem ment férjhez, hanem megírta az egyetlen színdarabját – és 1880. március 30-án huszonegy évesen elhunyt. Posztumusz megjelent könyvének borítóján ez áll: "Éppen ezen kis füzet nyomtatása közben halt meg március 30-án, 21 évesen Zomborban. Származása szerint szlovák volt."

Albina nagy valószínűséggel apja hatására kezdett el írni. Josip Podgradski szlovákul írt, és a szlovák irodalomban méltó helyet kapott – a szerbek azonban soha nem tekintették saját szerzőjüknek, és nem említik a szerb irodalomtörténet vagy művelődéstörténet összefüggésében. Minden drámáját verses formában írta.

Albina Podgradska azonban prózai formában írta meg történetét, de azt átszőtte a szerb hősköltemények szellemében alkotott énekekkel. Az erkölcsi idealizmus eszmeiségében születő szentimentális szöveg cselekményét gazdag érzelmi szálak szövik át.

A szerzőnő egy jellegzetesen vajdasági többnemzetiségű környezetbe helyezi történetét. Drámájában magyar, szlovák és roma szereplők is az anyanyelvükön szólalnak meg, de a cselekmény elsősorban szerb közegben játszódik. A főhősnők viszont nem vajdaságiak, hanem boszniai szerbek – egy anya és a lánya –, akik a törökök elől menekülve itt keresnek menedéket. A háborúban elvesztették a szeretteiket, egykor gazdagok voltak, de nincstelenek lettek, mégis becsületesek és önfeláldozók maradtak. Szerbiába menekültek, amely a jövő és a remény országát jelentette számukra. Támogatást, biztonságos lakhelyet reméltek, ehelyett azonban kegyetlen csalásokkal, kizsákmányolással és becstelenséggel szembesülnek. Míg Boszniában a szerb nép harcos, önfeláldozó és rettenthetetlen, addig a vajdasági szerbek egészen más természetűek. A boszniai szerb Milevát és édesanyját a vajdasági szerb nemzettársaik nem haboznak kihasználni és kizsákmányolni.

A színmű a városi modern és a vidéki konzervatív világ erkölcsét állítja szembe egymással. Míg a boszniai emberek a hagyományos társadalmi értékrendet hirdetik, addig a vajdasági városok új nemzedéke mindent elfogad, ami a kétes erkölcsű európai központokból érkezik. A szerző idealizálja a patriarchális, tradicionális és vidéki életformát. Mileva történetével arra utal, hogy egy civilizáció nem tekinthető fejlettebbnek, ha eltiporja a hagyományok etikai kódexeit.

Albina Podgradska vajdasági szlovák írónő darabja sokáig feledésbe merült, nagyon kevés információ maradt fenn róla, és talán egy jelentősebb drámaírót sejtet, de a korai halál megakadályozta a kibontakozásban, és csak ezt a színművet hagyta az utókorra – amelynek vitathatatlan az aktualitása, ha hajlandók vagyunk szembenézni a napjainkban is időszerű morális/etikai kérdésekkel – olvasható az ismertetőben.