Versfolyam Bajmokon és Szabadkán
Két helyszínen várták a verskedvelő gyerekeket és felnőtteket a magyar költészet napja alkalmából: délelőtt a bajmoki Vuk Karadžić Általános Iskolában, délután pedig a szabadkai tanítóképző könyvtárában.
A szabadkai diákok közül az Ivan Goran Kovačić Általános Iskola negyedikesei érkeztek elsőként a maratoni versmondásra. Szűcs Nelli: „Két éve tanulok verset mondani, nagyon sok versem van már, és a kedvencem a Mi van a titkos úton.”
Illés Szofi: „Szeretem a vicces verseket, a nem túl hosszúakat, mert a hosszúakat nehéz megtanulni, meg a végén néha el szoktam veszíteni a fonalat.”
Barát Magdolna középiskolás korában aktív versmondó volt, majd hosszú kihagyás után hét éve ismét csatlakozott a Csáth Géza Művészetbaráti Körhöz. „A költészet számomra az érzelmeknek, az emberi gondolatoknak a kifejezését jelenti. Ezen a területen megtalálhatjuk a pozitív és a negatív gondolatokat is, és sok-sok versben elmerülhetünk. Nekem egy igen hasznos időtöltés, nagyon szeretek versek után kutakodni, és tanulni őket.”
Szabadkán 16 évvel ezelőtt indította el a versfolyamot a Csáth Géza Művészetbaráti Kör. Az volt az álmuk, hogy a Költészet Napján egész nap szóljanak a versek, és mindenki elmondhassa azt, amelyik a legkedvesebb számára. Basity Gréta, a szervezet elnöke: „Idén a bajmoki Vuk Karadžić Általános Iskolában kezdtük a délelőtti versmondást, rettentően nagy számban jöttek a gyerekek verset mondani, még az óvodások is csatlakoztak. A tanárok, tanító nénik is mondtak verset. 67 verset már a délelőtt folyamán összegyűjtöttünk, és az a tapasztalat, hogy nem akarnak vele leállni. Mindenki szeretne még egy verset, meg még egy verset, úgyhogy folyamatosan gyűlik a szám. Remélem, hogy az utolsó rekordunkat, a 120-at is megdöntjük a mai nap folyamán.”
A délután folyamán szabadkai általános és középiskolások, valamint a tanítóképző kar hallgatói mondták el kedvenc versüket, de sok felnőtt is csatlakozott a maratoni versmondáshoz.