A kisorosziak is lázasan készülnek a karácsonyra

A legkisebbek csomagot kaptak, a felnőtteket pedig forralt borral és kaláccsal kínálták meg. Ez az itteni magyarság egyik legnagyobb közösségi találkozója az évben.

A bánáti Kisorosz magyarsága immár 15. éve, hogy részt vesz a negyedik adventi gyertya ünnepélyes meggyújtásán. Az adventi időszak minden vasárnapjára nagy szeretettel készülnek, hiszen ezek a napok a szórványközpontban azok, amelyek összehozzák a fiatalokat az idősekkel.

Talpai Sándor, a Torontál Magyar Oktatási, Művelődési és Ifjúsági Központ elnöke: "Talán ez a rendezvény az, amely legtöbb polgárt idecsalogat. Nincsenek meghívók, nem kell senki se hívni, hanem mindenki önszántából és szeretettel jön ide. És el kell mondani, hogy a falu apraja és nagyja ezen a rendezvényen részt vesz és működik itt. Boldogok vagyunk, hogy ebben a helységben akár kétszáz ember is megjelenik."

Az ünnepi műsor után az adventi koszorú negyedik gyertyáját Pataki Nikoletta gyújtotta meg. Volt karácsonyi vásár, az érdeklődők pedig az idén is megtekinthették a mézeskalács falut. Felismerhető volt néhány falusi épület és ház is.

Korom Tímea, a Torontál kézimunkacsoport tagja: "Ami a legnehezebb volt az természetesen a templomnak a megépítése volt. Mert az nagyon sok részből áll. Meg magas is, meg nagy is, meg nehezek voltak a lapok is. Itt 14 házat látunk. Van a kézimunka-csoportnak is a házai, de viszont vannak a faluból ügyes asszonyok, akik szintén megépítették a falu valamelyik házikóját."

A mézeskalács-házak minden évben újabbakkal is gyarapodnak. Most Pataki Nikoletta
hozta el a legújabb munkáját.

"Minden évben készítek, körülbelül már egy öt-hat éve biztos, mézeskalácsokat. Legjobban szeretem a karácsonyiakat készíteni. De egyébként készítek bármilyen születésnapra, gyerekszülinapok, esküvők. Szeretem csinálni a mézeskalácsokat. Ezt a házat körülbelül egy hétig csináltam, de a kislányom mellett. Úgyhogy nem folyamatos munka."

A mézeskalács falu házai valójában a kisoroszi és a magyarcsernyei kézimunkázók és
asszonyok közös munkája.

Kormányos Erzsébet, a magyarcsernyei Kézimunkaszakkör vezetője: "Jó tésztát kell begyúrni, amit persze állni kell hagyni egy kicsit. Az a tészta jóízű legyen, szép legyen. Utána azt kiszabjuk, tehát ilyen házikót, amilyen házikót elkészítünk, kiszabjuk, megsütjük és akkor utána akkor habbal, cukormázas habbal összeállítjuk és díszítjük. Úgyhogy egy különös öröm és jókedv övezi ezt a munkát."

A mézeskalácsházak egy részét elajándékozzák, de lesz majd, amit megőriznek, és
jövőre újra kiállítanak. Celofánba csomagolva akár három-négy évig is meg lehet őket őrizni - mesélték a készítők.