A vezér nélküli forradalom - 1956-ra emlékeztek Hertelendyfalván
A református egyház gyülekezeti termében áhítattal kezdődött az 1956-os forradalomról való megemlékezés. A Himnusz eléneklése után Vaskeba Hajnalka, a Petőfi Sándor program dél-bánáti ösztöndíjasa szólt az egybegyűltekhez. Elmondta, tisztában van vele, hogy az Al-Dunánál az emberek kevésbé kötődnek ehhez az ünnephez, hiszen ez a vidék távolabb esett az eseményektől.
Filmvetítést tartottak, A vezér nélküli forradalom című dokumentumfilm első részében egykori veszprémi egyetemi hallgatók mondják el történetüket a Szovjetunióba való deportálásról, de megszólalnak a korszakot kutató történészek is.
Nagy Anna, Pancsova: „Ez nekem most újdonság volt, az ’56-os forradalomról az iskolában nem tanultunk. Nagyon megható történetet hallottunk, hogy élték át az egyetemisták a forradalmat, hogy lettek meghurcolva. Ez nagyon megható történet volt, látni és hallani, min mentek keresztül. Nekem egy nagybácsim volt Magyarországon, de ő a forradalom előtt hazajött. A férjemnek a nagybátyja ott volt, ő meg lett hurcolva, Oroszországban volt rabságban.”
A Petőfi Sándor Program ösztöndíjasainak köszönhető, hogy Hertelendyfalván évek óta tartanak megemlékeznek az ’56-os forradalomról. Vaskeba Hajnalka Kárpátaljáról érkezett.
„Ez a film azért nagyon fontos, mert azokat is bemutatja, akik Magyarországról lettek deportálva, de azokról a történetetekről is mesél, ami Kárpátalján történt, Munkács vagy Ungvár városában, tehát azért nagyon fontos, mert a mi szemszögünket is megmutatja.”
Elmondta még, hogy vannak élő tanuk, igaz, egyre kevesebben, akik részt vettek a forradalomban, így hiteles elbeszélők. De még mindig lehetnek olyanok is, akik a mai napig nem mernek beszélni ezekről a régi eseményekről, a fájdalom vagy a félelem miatt. A megemlékezés verssel, majd az udvaron lévő kopjafa koszorúzásával és a Székely himnusz eléneklésével ért véget.
