A zsidók deportálására emlékeztek Topolyán (videó)

Mozdonyfütty hangjával kezdődött a Memento rendezvény, amellyel a topolyai zsidók deportálását idézték fel a helyi sírkertben. Több száz zsidót hurcoltak lágerekbe és munkaszolgálatba, akik közül csak néhányan tértek vissza. A Film-Múzeum 2002 óta gyűjti össze a hozzátartozókat és a zsidóság képviselőit ezen a napon a temetőnél, hogy az 1944-es eseményekre emlékezzenek.71 éve ebben az időszakban deportálták a topolyai zsidókat. Az eddigi kutatások azt mutatják, 272-en váltak a holokauszt áldozataivá. Azok tragikus sorsát, akiket nem borít hant, a siratófal idézi. Már az 1700-as években egy jelentős zsidó közösség élt ezen a településen. Külön imaházuk is volt. A mintegy 14 ezer fős közösséget azonban a világháborúk teljesen felszámolták. Kumić, születési nevén Lederer Sára Mária 5 éves volt, amikor édesapját elvitték. Az apa sem tudta hova viszik. Abban bíztak, két hét múlva visszajön családjához Topolyára. Még ma is tisztán emlékszik arra, hogyan vitték az édesapját fiákeren az állomásra, hogy a marhavagonnal továbbmehessen. „Amikor kiértünk, akkor már apám benn volt a vagonokban, és édesanyám felemelt, hogy láthassam a kerítésen felül, és mondta, hogy integess apádnak. Ezer fejet láttam, de őt nem láttam soha többet. Ez nekem annyira fáj.” Katolikus édesanyja is hamar meghalt, őt pedig nagyanyja nevelte fel. Azt mondta, valamikor 11 évesen tudatosult benne az, mi is történt valójában.A munkaszolgálatból csak kevesen tértek vissza. A túlélők zöme pedig kivándorolt Izraelbe, vagy más országba. Topolyán ma már nincs zsidó közösség. Szabados Róbert, elnök, Szabadkai Zsidó Hitközség: „Ez azt jelenti, hogy az akkori állami akció majdnem, hogy teljes sikerrel záródott. Van egy pár család itt topolyán, aki maradt, meg a többi helységben is. Ez arra vall, hogy nem beszélhetünk arról, hogy van zsidóság, és a zsidóságról a településeken. Másrészt pedig egy jó érzéssel tölt el az, hogy látom a topolyai sírkertet, hogy áll.”



munka kellett ahhoz, hogy a zsidó temetőt és a halottmosót rendbe tegyék. 15 éve ugyanis romokban állt, a síremlékek a földön hevertek, megrongálva, a temetőt körülvevő fal pedig leomolva. Kocsis Antal, a Film-Múzeum civil szervezet akkori elnöke fogta össze a közösséget, hogy rendbe tegyék és felújítsák mindezt a zsidóság emlékére. Kocsis Antal, helytörténész: „Az 1800-as éveket már követni tudjuk itt, a temetőben is. Először fából készültek a sírtáblák, és az 1800-as években vezették be a kőből készülteket. Pontos számot még mai napig nem tudunk adni. Normális dolog, mert elvesztek a különböző okiratok, érthető, hogy miért. Anyakönyveket, néhányat sikerült megtalálni, abból valamennyire lehetett azonosítani a valamikori itt-élőket, tevékenykedőket.”2002. óta rendszeresen megszervezik a Memento rendezvényt, amellyel az elhunytak előtt tisztelegnek. Gazsó Hargita, elnök, Film-Múzeum, Topolya: „Mindenféleképpen a Film-Múzeum további tervei közt szerepel az, hogy ezeket az általuk bejárt utakat, vagy az általuk megkezdett utakat továbbjárjuk már egy olyan erővel, amivel mi már rendelkezünk, ami nem biztos, hogy sokkal másabb, egyszerűen csak egy más szemléletből nézzük már ezeket.”A megemlékezésen Predrag Petrović alpolgármester és Cservenák Pál helytörténész idézte fel a topolyai zsidóság sorsát, főtisztelendő Fazekas Ferenc pedig zsoltárt olvasott fel. A kegyelet virágait csak a Kaddis után helyezték el, többek között a szabadkai és az újvidéki zsidó hitközség képviselői, a helyi önkormányzat, az MNT és Magyarország szabadkai főkonzulátusának képviselői, valamint az áldozatok hozzátartozói.