Hol tart most az orosz-ukrán viszony?
Egymást váltják a nyugat-európai vezető politikusok Moszkvában és Kijevben, de míg például az Egyesült Államokban egyre gyakrabban beszélnek arról, hogy háború lesz a két fél között, az ukrán és az orosz fél mintha mégsem akarná tovább feszíteni a húrt. A helyzet napról napra változik, nézzük, most éppen hogy áll.
A napokban Moszkvába látogatott Emmanuel Macron francia elnök, korábban pedig Orbán Viktor magyar miniszterelnök is, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnökkel tárgyaljon. A francia elnök kedden Kijevbe utazott, hogy az ukrán vezetéssel is egyeztessen a kialakult orosz-ukrán helyzetről, az ukrán fővárosban őt megelőzően megfordult Alexander Schallenberg osztrák és Annalena Baerbock német külügyminiszter, Recep Tayyip Erdogan török államfő és Mark Rutte holland kormányfő, Olaf Scholz német kancellár pedig február közepén látogat Ukrajnába és Oroszországba. Nagy tehát a forgalom a két egykori szovjet köztársaságban, ami nem is véletlen, hiszen egyre gyakrabban lehet arról hallani, hogy folyik a fegyverkezés és a mozgósítás mindkét oldalon, háborúra készülnek a felek. Még a bulvársajtó is ezzel foglalkozik, hiszen előbb a korábbi profi nehézsúlyú bokszvilágbajnok Vlagyimir Klicsko jelentkezett a Kijev védelmére létrehozott önkéntes katonai egységekbe, majd az ukrán főváros polgármesteri tisztségét betöltő testvére, a szintén egykori nehézsúlyú világbajnok ökölvívó Vitalij Klicsko lépett be az ukrán hadseregbe, hogy megvédje hazáját, és másokat is erre buzdítson.
Kívülről nézve annyira feszültnek tűnik a helyzet, hogy a hírügynökségek és a hírportálok előre bekészítették a rendkívüli hírt arról, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. És a múlt héten egy ilyen hír véletlenül meg is jelent. A hibát a Bloomberg gazdasági portál követte el, és a megtévesztő hír körülbelül fél óráig nem is tűnt el az oldalukról.
De miért is tűnik ennyire valószínűnek a háború kitörése, ha sem az ukrán, sem az orosz vezetés hivatalosan nem beszél háborús helyzetről? És mi történt mostanában, ami miatt fellángoltak az indulatok, hiszen a konfliktus voltaképpen már nyolc éve tart? Elemzők szerint voltaképpen semmi nem történt, Oroszország azonban több ezer katonát telepített az Ukrajnával közös határra, és már a fehéroroszországi bázisokon is megnőtt az aktivitás. Mindezek hátterében az állhat, hogy Moszkva mindenképpen szeretné megakadályozni, hogy Ukrajna közeledjen a NATO-hoz és az Európai Unióhoz, ezért kialakított egy olyan bizonytalan és instabil helyzetet, amely megakadályozza, hogy Kijev bármilyen nemzetközi szervezethez csatlakozhasson.
Vlagyimir Putyin három követeléssel állt elő a NATO felé, ezeket azonban a katonai tömb nem tudja garantálni, így ez is a bizonytalan helyzet fenntartását segíti. Moszkva jogi garanciát kér arra, hogy az észak-atlanti szövetség nem folytatja a keleti bővítést, hogy az Oroszországgal szomszédos területekre nem telepítenek csapásmérő eszközöket, és hogy a NATO katonai infrastruktúráját visszaállítják az 1997-es állapotba. Mindezek mellett az orosz elnök azzal is megvádolta Kijevet, hogy nem akarja betartani az ukrajnai válság rendezését célzó minszki megállapodásokban foglaltakat, és kerüli a tárgyalásokat a Donyec-medence szakadárjaival. Kijev viszont nem tárgyalhat közvetlenül a szakadárokkal, hiszen terroristáknak tartja őket. A minszki tűzszüneti megállapodás egyik eleme, hogy el kell fogadni egy törvényt Donyeck és Luhanszk megye különleges jogállásáról, gyakorlatilag autonómiát kell adni ezeknek a területeknek, és választásokat kell ott tartani, orosz részről viszont ki kell vonni az összes fegyveres egységet a területről. Viszont az időbeli sorrendet nem fektették le, így mindkét fél arra vár, hogy előbb a másik teljesítse az aláírtakat.
Szakértők szerint egyre kevésbé valószínű az a forgatókönyv, amely szerint Oroszország lerohanná Ukrajnát. Sokkal valószínűbbnek tartják, hogy belülről próbálnák meg destabilizálni az országot, vagyis Ukrajnán belül hajtanának végre provokációkat, mint amilyenre már volt példa nemrég, amikor a minisztériumok honlapjait hekkelték meg, vagy tüntetéseket szerveztek. Ez azért is felelne meg jobban Moszkvának, mert az orosz fél most is azt állítja, hogy neki semmi köze a konfliktushoz, ez Ukrajna belső ügye, és tagadja, hogy katonákat telepítene a közelbe, vagy hogy fegyverekkel látná el a szakadárokat. Egy másik forgatókönyv szerint az is lehetséges, hogy csupán a Donyec-medencében nőne meg a provokációk száma a szakadárok részéről az ukrán hadsereg ellen, és ez sem a helyzet megnyugvását szolgálná. Mindenesetre az Egyesült Államok is felkészült, a Pentagon a múlt héten közölte, hogy NATO-tagállami kötelezettsége és az orosz agresszió elrettentésére irányuló erőfeszítés részeként ezer katonát vezényel Németországból Romániába.
Az Európai Unió országai évek óta szankciókkal sújtják Oroszországot a kialakult helyzet miatt, és a legtöbb ország most is azt mondja, ha Moszkva nem hagy fel agresszív viselkedésével Ukrajnában, újabb szankciókat vezetnek be. Ez feltételezhetően az Ukrajnát elkerülő Északi Áramlat-2 orosz-német gázvezeték beindításának elmaradása lehetne, de ez Németország érdekeit is sértené, úgyhogy még nem született döntés a leállításról, és más konkrét szankciókról sem beszélnek.
