A spanyol király időt ad a parlamenti pártoknak a kormányzati megállapodásra

Az uralkodó nem jelölt meg pontos időtartamot, a közlemény csupán azt hangsúlyozta, hogy a törvény által előírt két hónapos határidőn belül sor kerül majd a találkozókra, amelyek végén a király miniszterelnök-jelöltnek kérheti fel azt a politikust, akinek meglátása szerint van esélye megszereznie a parlament támogatását. Ha nem lesz ilyen személy, akkor újból választásokat kell kiírni, amelyet november 10-én rendezhetnek meg.

VI. Fülöp hasonló módon járt el 2016-ban is, akkor hat hetet kaptak a pártok, és végül megszületett a megegyezés, amellyel a konzervatív néppárti Mariano Rajoy másodszor is kormányfő lett.

Pedro Sánchez, jelenlegi ügyvezető miniszterelnök, az idén áprilisi általános választásokon győztes Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) főtitkára csütörtökön nem kapta meg a parlamenttől az újraválasztásához szükséges támogatást, pártja ugyanis kisebbségben van az alsóházban.

Győzelmét garantálta volna, ha sikerült kormányzati megállapodást kötnie az Unidas Podemos (Együtt képesek vagyunk) radikális baloldali párttömörüléssel, de tárgyalásaik kudarcba fulladtak, mivel nem értettek egyet a tárcák elosztásában. Ráadásul a sikertelenségért mindkét párt a másikat okolja.

"Nem dobom be a törölközőt" - fogalmazott Pedro Sánchez csütörtök este, a Telecinco televíziós csatornának adott interjúban, hangsúlyozva, hogy szerinte továbbra is a négy legnagyobb parlamenti erőnek kell megegyeznie a patthelyzet feloldásáról az újabb választások elkerülése érdekében.

A konzervatív Néppárt (PP) és az Állampolgárok (Ciudadanos) liberális középpárt nemmel szavazott Sánchez miniszterelnök-jelöltségére, az Unidas Podemos pedig tartózkodott. Előbbi kettő már közölte, hogy a későbbiekben sem kíván változtatni álláspontján, míg utóbbi tovább tárgyalna egy koalíciós kormány létrehozásáról.

Úgy tűnik, azonban erre már nincs mód, mivel Carmen Calvo miniszterelnök-helyettes a pénteki kormányülést követő sajtótájékoztatón kijelentette: az eddigi ajánlataik elutasításával lényegében lezárult az Unidas Podemos és a PSOE koalíciója felé vezető út.

Követendő példaként említette Portugáliát és Dániát, ahol önállóan, más politikai erők külső támogatásával kormányoznak a szociáldemokraták.