Új álskorpió-fajt fedeztek fel Magyarországon

A kutatók szerint a fosszília arra utal, hogy ezek a piciny ízeltlábúak a párás, szubtrópusi éghajlati viszonyok között az egész eurázsiai szárazföldön elterjedtek lehettek. Az álskorpiók a pókszabásúak osztályába tartoznak, nagyon hasonlítanak a skorpiókra, de sokkal kisebbek azoknál, és nincs méregtövisük. Bár a legidősebb szárazföldi apró ízeltlábú állatok közé tartoznak, 25 ma élő családjuk közül mindössze 14-et ismerünk fosszíliákból, amelyek többsége az eocén korból származó európai borostyánokban maradt fenn. A borostyánkő az egykor élt növények megkövesedett gyantája, amelyben sok esetben őrződnek meg kisebb-nagyobb állati és növényi részek, ezek az ún. zárványok. Az ajkait néven ismert borostyántípus az egykori ajkai kőszénbányászat egyik „mellékterméke” volt, és a helyi szénbányászat 2004-es megszűnése óta különleges ritkaságnak számít. Az ízeltlábú-zárványokat tartalmazó darabokat évek óta publikálják, eddig előkerültek pókok, bogarak, darazsak, kétszárnyúak és csótányok zárványai is. Az ajkai kőszén egyébiránt más ősmaradványokban is rendkívül gazdag, ismert innen hatalmas mennyiségű puhatestű-fosszília, de gerincesek, köztük dinoszauruszok maradványai is. A most leírt álskorpió-zárványt Ajkagarypinus stephani névre keresztelték a kutatók. A névadás a lelőhelyre és Szabó Istvánra utal, aki a zárványtartalmú ajkaitdarabot felajánlotta a tudomány számára. Az amatőr ősmaradványgyűjtő a kis gyantadarabot még 1997-ben gyűjtötte az ajkai kőszénmeddők egyikén. Novák János, a kutatás vezetője rámutatott, hogy a zárvány sajnos nem teljes, az állat utóteste szinte teljesen hiányzik. A rendelkezésre álló morfológiai bélyegek ennek ellenére elegendőek voltak ahhoz, hogy megállapítsák, hogy az álskorpió-zárvány a tudományra nézve új fajt képvisel. Az Ajkagarypinus stephani a Garypinidae álskorpiócsalád tagja, amelynek ma élő tagjai főleg a világ trópusi és szubtrópusi területein élnek, jellemzően nedves avarban, fakéreg vagy kövek alatt fordulnak elő. Az ajkai ős-álskorpió a Garypinidae család eddig ismert második legidősebb képviselője. Az új faj ajkai kőszénmocsárban való jelenléte izgalmas adalék az itteni ősi ízeltlábú-fauna kompozícióját illetően.

A borítókép Christian Fischer alkotása, a fájl a Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 Unported licenc alapján használható fel.