A bőségálom festője: Nagyapáti Kukac Péter
Most Magyarországon látogat el három gazdához. A nemzetközi projekt a Szeretek gazda lenni és az is szeretnék maradni címet viseli. A festőnő vendégeskedése idején egy kisfilm is készül a termelők életéről. A festményeket és a filmeket 2018-ban a Ludwig Múzeumban mutatják be.
A múlt század elején a Délvidéken is volt egy festő, aki koszt és kvártély ellenében örökítette meg a tanyákat és lakóit.
„Én azért ragaszkodok ehhez a képhez, mert nekünk is hasonló tanyánk volt. Ilyen környezetben nőttem fel és emlékeztet a gyerekkoromra.” Pecze István ezt a Nagyapáti Kukac Péter festményt évekkel ezelőtt vásárolta. Nagy hódolója a festőnek, aki Topolyán és környékén tanyáról tanyára járt és ételért, italért cserébe megfestette a gazdaságot meg a benne lakókat. Pecze István a festő munkássága iránt is érdeklődött a képtulajdonosánál: „Mikor rákérdeztem, hogy hogyan tudta lefesteni, modellt álltak? Családostul, állatostul? Nem, azt mondja, egy alkalommal kieresztettük a jószágokat az udvarra, kiálltunk, ő alaposan megnézett bennünket, készített egy szerény vázlatot és ennek alapján elkészült a kép.”
Nagyapáti Kukac Péter egy kilencgyermekes kubikos család legifjabb gyermeke volt. Kishegyestől Csantavérig a tanyasi gazdák elhívták magukhoz a máról holnapra élő festőt és megfesttették gazdaságukat. A műkincspiacon egy-egy festménye ma már megközelíti a tízezer eurót. Szülővárosában, Topolyán az 50-es években kezdték felkutatni alkotásait. Eddig mintegy száz festményről tudnak, de szinte biztos, hogy vannak még olyan alkotások, amelyek nem kerültek a szakemberek látókörébe.
Mária nagyszüleinek tanyáján is járt a festő. Édesanyjának lakodalma előtt festett a gangra négy freskót. Vince Veronika Mária, Bajsa: „Édesanyám mesélte, meg a nagymama mesélte, hogy a Kukac Péter, hogyha nem volt ecset, fogta a haját, levágta, összekötötte, és azzal festett. Valami büdös bolt volt, petróleumot árultak. Elküldte édesanyámat, és ezekből az egyszerű festékekből festette meg mind a hajával ezt a gyönyörű képet.” Összesen négy falfestmény készült az 1940-es években Máriáék tanyáján, de az épület összedőlt, és a képek is odalettek.
Ennek a bajsai háznak a gangját is Nagyapáti képek díszítik. A ház romos állapotából ítélve, ezek a festmények is hamarosan eltűnnek.
A topolyai múzeum folyamatosan kutat a Nagyapáti Kukac Péter festmények után, és vásárol is festményeket. Gazsó Hargita múzeumvezető, Topolya Község Múzeuma: „Ez, amikor ki volt állítva 2008-ban itt Topolyán, akkor egy múzeumlátogató felismerte magát a festményen. Ő már valószínűleg elfelejtette, hogy egykor készült ez a festmény, de itt rajta van a festményen a székben, mint kislány. Itt már egy idősebb hölgy jelent meg, aki nézve a festményt felismerte a saját tanyájukat és őt magát, és gondolom, az idősebb lánytestvérét a festményen.”
Nagyapáti Kukac Péter a két világháború közötti időszak egyik legtehetségesebb festője volt. A naiv festészetével jóval megelőzte korát. Semmije sem volt, csak tehetsége, s azt is olcsón adta, mert csak az volt a fontos számára, hogy fessen. A kritikusok a bőségálom festőjének nevezik. Képein nyoma sincs se a szegénységnek, se a szomorúságnak. Mindössze 36 éves volt, amikor meghalt.