Élet Ludason
Kosztolányi Dezsőt sem hagyta hidegen a ludasi táj. Bizonyságul szolgál erre „Késő ősz a Ludasi pusztán” című verse.
„A pitvaron a tengeri
nevet a nap piros tüzére,
de sárga árnyát elveri
a paprikák piros füzére.
Száll-száll a lelkem kergetőzve
a mustszagú, világos őszbe,
mint szélbe csörgő papiros,
fölötte a halál és élet
a sárga és piros.”
A Bácska északi részén elhelyezkedő, Szabadkától néhány kilométerre keletre, a Ludasi-tó mellet található településnek az 1850-es években körülbelül 3 ezer lakosa volt, jelenleg ez a szám ezerre tehető.
Érdekes érzés uralkodik el az idelátogatóban, hiszen annak ellenére, hogy Ludas falu, egyes részein úgy érzi az ember, hogy egy csodálatos tanyavilágba csöppent. A közösség fontosnak tartja a hagyományok megőrzését és a közösségi élet fenntartását.
