Helyi értékünk: karácsonyfa papírangyalkákkal
A karácsonyhoz kapcsolódó Európa-szerte elterjedt hit szerint az angyalok karácsonykor meglátogatják az ünneplőket. Ebből fakadóan az angyalábrázolás a 19. században a karácsonyok része lett, és összekapcsolódott a karácsonyfa-állítás szokásával, amely Németországban alakult ki. Az Osztrák−Magyar Monarchiába a 19. század elején német közvetítéssel került, majd a polgárságnál, később pedig a parasztság körében is elterjedt. Kezdettől fogva a városi és a falusi karácsonyok közkedvelt díszei voltak az angyalok és a báránykák. Szabadkán és a hozzá tartozó falvakban a 20. század második negyedében a katolikus lakosság körében már minden társadalmi réteg körében elterjedt a karácsonyi fa, illetve zöldág állításának divatja. Ezeken a fákon – általában a fa csúcsán – már megtalálhatjuk a krepp papírból készített angyalkákat is és a fa alatt a sárból formált báránykákat.
A Szabadka környéki falvakban többnyire az asszonyok feladata volt az ünnepi fa feldíszítése. A karácsonyfa és a női kreativitás kapcsolatát mutatják az otthoni karácsonyi díszek készítésére vonatkozó adatok. A parasztasszonyok és a lányok papírdíszeket is készítettek otthon: papírmadarat, papírkosárkákat, papírkarikákból és hajtogatott papírból fűzért, egyszerű papírangyalkákat és báránykákat is. De ez utóbbiak elkészítése már nem volt egyszerű, az ügyesebbek ezért erre specializálódtak és házi ipari tevékenységként űzték a papírangyalkák és báránykák készítését, akiktől a többiek megvásárolták a termékeiket. Az angyalok világos színű krepp-papírból készültek, az anyag sodrásával és összehúzásával elérték a megfelelő formát (a harang alakú testet és az erre felhelyezett szárnyakat). Színes (piros, kék, rózsaszín) papírrózsákkal és masnikkal díszítették. Az angyal fejének kialakításához Szabadkán a papírkereskedésben vásároltak nyomtatott színes angyalfejet (több volt egy papírtáblán, kivágták és felragasztották a krepp papírból készített testre).
A karácsonyi angyalok előállítására specializálódók sárból, kukoricaszárból és vattából (régebben gyapjúból) bárányokat is készítettek, ezeket is színes krepp-papírral díszítették.A bárányok fejét sárból, testét kukoricaszárból, lábát fapálcikákból formázták meg. A bárányfejet fehérre meszelték, a testre vattát, régebben gyapjút húztak és színes krepp-papír masnikkal és rózsákkal kidíszítették. A bárányok helye a karácsonyfa alatt volt, a karácsonyi zöld búza mellett. A karácsonyi tárgyakat a szabadkai piacokon lehetett megvásárolni, decemberben több árus jelent meg, aki karácsonyi angyalkákat és báránykákat árult. Angyalok még a múlt század kilencvenes éveiben is megtalálhatók voltak ádventben a szabadkai piacokon, a báránykák pedig még a napjainkban is megvásárolhatók.
A Szabadka melletti Radanovácról ismerünk olyan családot, amelyik két generáción keresztül űzte a karácsonyfa-díszek készítését házi ipari tevékenységként. A Kovács család a század első negyedétől egészen az 1980-as évekig foglalkozott Radanovácon karácsonyfa-díszek készítésével. Minden év novemberétől karácsonyig az egész család, sőt a szomszédok segítségével angyalokat és bárányokat készített, amelyeket az advent ideje alatt a szabadkai tejpiacon árultak. Ennek a hagyománynak a felújítója, Sebők Valéria népi iparművész, akinek köszönhetően a napjainkig is megmaradt a karácsonyi angyal és bárányka készítésének technikája.
